A Citadella és A Szabadság Bástyája - egy kiállítás margójára
- Részletek
- Találatok: 96
Egy kiállítás margójára: a szerző nem magáról a hivatalos eseményről vagy műtárgyról (a kiállításról) ír részletes beszámolót, hanem az apropóján megfogalmazott személyes gondolatait, háttérinformációit vagy kapcsolódó észrevételeit osztja meg az olvasóval.

Érdeklődéssel fordultam a gimnáziumi osztálytársam által megszervezett program felé. Az osztályunkból többünket regisztrált az április 5-én nyitott állandó kiállításra egy júniusi hétköznap a múzeum 10 órás nyitására. Nem vállaltam néhányukkal a Gellért-hegy megmászását, helyette a 27-es busszal a Móricz Zsigmond körtértől a Búsuló Juhászig mentem (10 perces menetidő), még onnan is felfelé haladva éppen elég távolság volt számomra a séta.
Az első, ami feltűnt a délelőtti időpontban, a hét turistabuszból kiáramló olasz, spanyol és más európai országokból érkezett látogatók színes forgataga. Több év után Budapest szimbóluma, jelképe, a Szabadság-szobor megtekintése újra kiemelt programmá vált az utazási irodák kínálatában. A vakító mészkőburkolat eleganciáját beárnyékolja a természetes zöldfelületek fájó, szinte bántó hiánya. Az utóbbi években különösen érzékennyé váltam a környezet egyoldalú változtatásaira. A panoráma azonban mindenért kárpótol az új kilátóteraszokról és kilátópontokról - Budapest egyedi szépségű látványában hosszú időn át lehet gyönyörködni.

A szobortól felfelé vezető lépcsősoron (félszáz feletti) időm még engedte, hogy elmerengjek a látottak felett. Elhaladva a Nemzeti Lobogó és a kilátópontok mellett, elérkeztem a nyugati ágyútoronyhoz (rondellához, körbástyához), ahol az impozáns üvegcsarnok főbejárat/fogadótér tárult elém, ami meghökkentő, elegáns, mérnöki és építészeti bravúr. Érdeklődve szemléltem az információs pultnál szorgoskodó munkatársakat. A Szabadság Bástyája című állandó kiállítás aznapi nyitásán mi voltunk az első látogatók, mögöttünk 12 év körüli gyerekek várták, hogy sorra kerüljenek. A kiállítás látogatói élményét egy modern, okostelefonon keresztül elérhető digitális kalauzzal követtük. Meglepő volt számomra a készülékhez kapott fejhallgató közepén látható zöld fény. A kiállítóterekben új hatásként ért, hogy az adott helyszínhez tartozó információkat tőlem kis távolságon belül hallhattam, majd, amikor visszamentem, is jól alkalmazkodott az AI-alapú követés (mi mindenre használható ma már az AI!). Ezt a gyerekek rendkívüli módon élvezték, vissza-visszatérve egy-egy helyszínhez, ellenőrizték a korábban hallottakat.

A kiállítás a magyar történelem tizenhárom évszázadán vezeti végig a látogatót, a honfoglalástól a rendszerváltásig. A tárlat 40 állomásának megtekintése megterhelő ugyan, de látványos és megdöbbentő hatású, több órát érdemes tervezni a programra. Jóllehet a Rondella teraszra kilépve (az első emeleten) meg lehet pihenni, nekem már nem maradt energiám a Tetőkert 360 kilátóteraszhoz felmenni, ahol valószínűleg még teljesebb panorámáját láthattam volna a fővárosnak. A kor hangulatának felidézésében maga a körbástya környezeti adottsága is segítségül szolgál. Fontosnak tartom, hogy a több szinten, számos térben elhelyezkedő tárlat korszerű felvonóval, kényelmesen és akadálymentesen megközelíthető.
A Gellért-hegy tetején a Citadella visszanyerte turista látványossági szerepét - 1987 óta az UNESCO világörökség része.

Látogatásom előtt az alábbi információkra támaszkodtam, amelyeket érdemes indulás előtt elolvasni.
https://citadella.hu/hu/kiallitas
https://www.valaszonline.hu/2026/05/26/citadella-kiallitas
A fényképek a szerző saját felvételei
- június
Tóth Ágnes

Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.