A Budai Vár barlang rendszerének titkai (a Sziklakórházban jártunk tárlatvezetéssel)
- Részletek
- Találatok: 241
Többen érdeklődtek az elmúlt évek során az infó pultnál merre is találják a Sziklakórházat, a viaszfigurákat? Habár az útvonal tervező szerint a Magyar Nemzeti Galériától csak 1 km a Sziklakórház Atombunker Múzeum (1012 Lovas út 4/C) mégsem egyszerű megtalálni.

A múzeum a hét minden napján nyitva van 10:00 - 19:00 óra között, így hétfői napot is, tudjuk ajánlani, kizárólag csoportosan látogatható. Előzetesen bejelentkezett, privát csoportként mentünk június elején az önkéntesekkel 18:15-re, így már a normál túraindításon kívül kezdtük meg az utunkat, az utolsó túra 18 órakor indul.
Évek óta vártam a lehetőséget, hogy megnézzem ezt az egyedi, különleges múzeumot, és erre most májusban az Önkéntes Program infopultos tréningjének (MNG) keretében szervezett látogatás során többünknek adódott lehetősége. A legfontosabb látogatói tudnivalók megismerése már sejtetni engedték, nem mindennapos múzeum látógatásban lesz részünk.
Belépve az alagút rendszerbe azonnal megrohantak 56-os gyerekkori élményeim, amikor több hetet töltöttünk óvóhelyen, (légópincének is nevezték a felnőttek). A zöld színű egyedi vasajtó, a hideg nyirkos levegő, a folyosó hangulata nyomban nyomasztóvá vált, és ez végig kísért az 1 km-es utunkon. A viaszfigurák lett légyen az orvos, beteg, nővér egyformán rémísztőnek, bizarrnak tűntek. Nem jártam korábban Panoptikumban, de valószínűleg a jövőben sem fogom keresni alkalmait.
A 80 évvel ezelőtt a korszerűn felszerelt, „légókórház” a Várnegyed természeti adottságait kihasználva kb. 10-15 méterrel a föld alatt épült. 1944 februárjában adták át, mint a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórházként, és mindössze két alkalommal használták: először a II. Vh.-ban Budapest ostroma alatt, majd 1956-os forradalom idején. 1945 február 11-ei kitöréssel záruló ostrom alatt a 60 főre tervezett kórházban több száz súlyosan sérült beteg feküdt, elképzelni is nehéz milyen körülmények között.
A korhű orvosi eszközök között az üvegből készült fecskendőktől, a hővel fertőtlenítő rozsdamentes edényeken túl megfigyelhettük a különböző célt szolgáló ollókat, kötszereket, varró eszközöket is.
A felszín alatti épületegyüttes bejárásával egyúttal idősíkok között is barangoltunk. Megnéztük a légókórház kiépítése előtt már meglévő légoltalmi riasztóközpontot, és Budapest ostromából is kaptunk pillanatképeket, megelevenítve azt a borzalmat, amiről mi még hallhattunk nagyszüleinktől és szüleinktől megtapasztalt, valós történeteket. A hidegháború során kibővítették és atombunkerré alakították az objektumot. A kiállítás záró blokkja, amely ezekben a bővítményekben megtekinthetőm, az atomfegyverek bevetésének következményeit hívatott bemutatni, figyelmeztetve hova vezet az emberiség napjainkban is több országban zajló esztelen öldöklése.
A kiállításról a bejárati folyósóra visszaérve megkerestem Singer Kriszta önkéntestársunk édesanyájának fényképét, aki sebesüléséből az ostrom alatt a Sziklakórházban gyógyult fel, Kriszta biztosan szívesen mesél nekünk erről az időszakról, aminek egyben életét is köszönheti. A hasonlóság édesanyjához megkapó, ha nevét nem ismerve végig nézem a sebesültek fényképeit, a mosolyuk hasonlósága okán biztosan rátalálok Kriszta édesanyjára.

- 06. 17.
A fotók a szerző felvételei
Tóth Ágnes

Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.