Az irigységről
- Részletek
- Találatok: 650
A közelmúltban kaptam valakitől egy könyvet, hogy írjak róla. Elolvastam, de úgy döntöttem, hogy nem ajánlót írok, hanem a könyvben tárgyalt irigységet járom körbe. Amikor mások sikereit, boldogságát látjuk, elégedetlenek leszünk saját sorsunkkal, elönt bennünket a harag, és igyekezünk hibát találni az irigyelt személy eredményeiben. Mi ez az alattomos érzés, ami bennünk van mások sikerei láttán? Ki iránt érezzük? Miért irigykedünk? Milyen károkat okozhat? Tehetünk-e ellene valamit? Szóval ezekről a kérdésekről gondolkodtam.

Hieronymus Bosch: Irigység (Wikimedia Commons)
Az irigység a 7 főbűn egyike, evolúciósan belénk kódolt természetes érzelem. Ősidők óta velünk van ez az érzés, amit a mások előnye utáni vágy gerjeszt. Ott van a hétköznapjainkban, jelen van minden közösségben. Előfordulhat, hogy mi irigykedünk, máskor bennünket irigyelnek. És ez az egyetlen élvezet nélküli főbűn!
Lucifer az Isten hatalmát irigyelte, a görög mitológiában Héra Aphrodité iránti irigysége indította el a trójai háborút. A Biblia szerint Káin irigységből gyilkolta meg Ábelt, Jézust is tulajdonképpen emiatt végeztették ki, de a történelmünkben is számtalan példát találhatunk rá.
Az irigység latin megnevezése, az invidia, a video, a lát jelentésű szóból ered. A mások gyarapodására, sikerére rossz szemmel tekintő irigyek büntetése Dante Isteni Színjátékában az, hogy vasfonállal van levarrva a szemük. Így tisztulnak a Purgatóriumban.
Kire irigykedünk?
Egy angol filozófus szerint a koldusok nem a milliomosokra irigykednek, hanem a másik koldusra, aki sikeresebb náluk. Nem az utcában lakó gazdag teslásra vagyunk irigyek, akire könnyen rámondhatjuk még azt is, hogy bunkó, hanem a közülünk valóra. A volt osztálytársunkra, évfolyamtársunkra, kollégánkra, esetleg a sógornőnkre, talán még a testvérünkre is, mert többre vitte, mint mi. Ők az igazi vetélytársaink!
Hány fajta irigység lehetséges?
Ha irigységet érzünk valami vagy valaki miatt, nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk. Lehet, hogy csak alacsony az önbizalmunk. A pszichológusok szerint van jóindulatú és rosszindulatú irigység. Az előbbinél megjelenik a vágyakozás mások tulajdonai vagy sikerei iránt, de ez nem jár rosszindulattal, ám szégyenérzetet és bűntudatot azért okozhat. A jóindulatú irigység arra sarkallhatja az embert, hogy keményebben dolgozzon, elérje azokat a dolgokat, amelyeket másoknál lát.
A rosszindulatú irigység rombolja a fizikai és mentális egészséget, negatív gondolatokhoz és viselkedéshez vezethet. Az irigy embert átjárja a keserűség, frusztrált, depressziós lesz, mérgezett állapotba kerül. Ismerjük a szólást: elönti az epe, epés megjegyzést tesz, megeszi a sárga irigység. Az irigység ismert szimbóluma a sárga szín, ami kapcsolatban van az epével, az epebántalmakkal. Ha valaki ilyenben szenved, lehet, hogy csak irigy természetű. Azt kívánja, hogy a másik veszítsen el valamit, vagy hogy valami rossz történjen vele. Aki irigy, magát emészti, ezért mondják, hogy önveszélyes érzelem. Az irigység és a harag összetartozik. A harag a tenyerünkben tartott parázs, bennünket éget, csak önmagunkat pusztítjuk vele, ahogy Buddha mondja.
Van, amikor a rosszindulatú irigység olyan szintre emelkedik, hogy már nem néma, és nem elégszik meg azzal, hogy magát mérgezi, mert annyi méreg gyűlt össze benne, hogy ki kell adnia. Verbálisan bántja az irigyelt személyt. Egy nagymama ismerősöm mesélte, hogy mindig szívesen mutogatta unokája fotóit a barátnőjének. A barátnője egyszer egy közös programra invitálta a nagyit, aki nem tudott elmenni, mert az unokájára vigyázott. A barátnő erre azt mondta, hogy szerencsére neki nincs unokája, és akkor megy mindenhová, amikor csak akar. Azt hiszem, ez a viselkedés nem igényel magyarázatot, de jobb, ha az ilyen örömgyilkos barátnőtől távol tartjuk magunkat. Van, amikor az irigység már nemcsak szavakban nyilvánul meg, hanem tettekben is, például a másik autójának savval való leöntése vagy az autógumik kiszúrása. Ez az irigység már pusztító és közveszélyes.

Giotto: Irigység (WikiArt)
Van, aki provokálja az irigységet, naponta többször megosztja velünk a közösségi médiában a privát élete minden kiszínezett mozzanatát, hogy hol van, mit csinál éppen. A profilképén a házastársával is együtt néz ránk, mutatja, hogy mennyire boldog házasságban él. Egzotikus helyeken nyaral, elegáns éttermekbe jár, sikeres és gyönyörű gyermekei, unokái vannak. Irigylésre méltó, de ha arra gondolunk, hogy valószínű ő maga is önbizalomhiányban szenved, alacsony az önbecsülése, rögtön nem irigykedünk annyira.
Vannak, akik a közösségi médiában a világért sem reagálnak volt osztálytársuk sikereire. de szorgalmasan lájkolják más ismerőseik álhíreit, mert ezek az ismerősök nem tartoznak a vetélytársak közé. Figyelmen kívül hagynak egyeseket, míg másokat kitüntetnek azzal. Tipikus irigységi attitűd. Ha van olyan barátnőnk, aki még soha nem dicsérte meg az új ruhánkat, a frizuránkat vagy vendégségben a felszolgált ételeket, akkor gyanakodhatunk, hogy irigység van mögötte.
Olyannal is találkoztam, aki megünnepeltette a barátaival az egyetemi tanári kinevezését. Többen irigykedtek, de nem sokkal utána véletlenül kiderült, hogy nem is felelt meg a feltételeknek, a pályázata sikertelen volt, szóba sem jöhetett volna a kinevezése. Hiábavaló volt az irigykedés, és ő a mai napig nem tudja, hogy ez kiderült. Egyébként évekkel később címzetes egyetemi tanári titulust szerzett, de mint tudjuk, ennek egészen mások a feltételei. Az illető cselekedete a 8. főbűnhöz tartozhatna, de most hagyjuk, mert nem a hazugság a témánk.
A munkahelyi bullying is többnyire a rosszindulatú irigységből fakad. Előléptetés, jutalmak, kinevezések, külföldi utak is kiválthatják az érzést. Erre is van egy történetem. Nyugdíjba ment az egyik dolgozó az irodában, és legközelebbi munkatársa úgy gondolta, ő kapja meg a megüresedett pozíciót. De nem így történt, hanem egy új embert vettek fel erre az álláshelyre. A régi kollégánál ez olyan érzelmeket váltott ki, hogy nem riadt vissza semmilyen alattomos cselekedettől. Haragjában mindenkit az új munkatárs ellen hangolt, és a verbális munkahelyi bántalmazástól sem riadt vissza. Ott nehezítette meg az új kolléga életét, ahol csak tudta, de végül magát is megbetegítette.
Vannak olyanok, akik nem szeretnék az irigységet előhozni az ismerőseikből. Az egyik barátom háromévenként lecseréli az autóját, de mindig ugyanolyan márkájúra és színűre. Olyan is van, aki beutazta már a fél világot, de még egyetlen képet sem osztott meg róla közösségi oldalakon. Püthagorasz intelme alapján talán óvakodik attól, hogy a fényűzéssel irigységet keltsen. Jól teszi? Nem tudom. A saját sikereink eltitkolása nem biztos, hogy a legjobb megoldás, inkább olyan emberek társaságát érdemes keresnünk, akik nem vitatják el az eredményeinket, sikereinket, hanem velünk tudnak örülni. Egy francia filozófus az írja, hogy nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.

Charles Wynne Nicholls: Irigy pillantások (ArtUK)
Mit tehetünk ellene?
Nem kell szégyellnünk magunkat, ha irigykedünk valakire, de nem árt önvizsgálatot tartanunk. Fontos, hogy megértsük, miért vagyunk irigyek. A legjobb, ha elfogadjuk és a magunk hasznára fordítjuk az irigység érzését. A pszichológusok szerint minden, ami a másikban zavar bennünket, hozzásegíthet önmagunk megismeréséhez. Az irigység ellen a legjobb gyógyszer a hála. Hálásnak lenni azért, amink van, amit mi el tudtunk érni.
Az általános iskolában én a pedellus lányára irigykedtem, mert úgy éreztem, kivételeznek vele. A gimnáziumban a legszebb lányra az osztályban. Szépsége, bájossága miatt sok mindent elnéztek neki a tanárok. Felnőtt koromban Vadas Zsuzsára, a földimre, mert ingyen beutazhatta a világot az utazási irodák jóvoltábóli, hogy megírjon egy promóciós cikket a Nők Lapjában. Sőt, a férjével együtt utazhatott! Később azután megbékéltem, átprogramoztam az érzéseimet. Most már nem irigylem, hanem örömmel olvasom a könyveit, mert ezekből sok hasznos információt gyűjtöttem össze az utazásaimhoz.
Bevallom néha még most is irigykedem valamilyen okból, de ilyenkor Vörösmarty néhány sorát szoktam magamnak mormolni.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
xxx
Ajánlott irodalom
Könyvek
Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat
Bagdy Emőke: Hogyan legyünk boldogabbak?
Elena Pulcini: Irigység
Linkek:
Az irigy törpe és a bölcsesség köve (mese)
https://www.komal.hu/cikkek/egyeb/torpe/torpe.h.shtml
https://helyorseg.ma/rovat/szempont/dr-balazs-geza-a-szomoru-szenvedely-az-irigyseg-nyelve
https://celtudatos.com/irigyseg-miert-erezzuk-es-hogyan-kezeljuk/
https://www.psychologytoday.com/us/blog/hide-and-seek/201408/the-psychology-and-philosophy-of-envy
Horváth Zsuzsa
- január

Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.