Museum of Fine Arts - Hungarian National Gallery | Volunteer Program

Interjú Pap Dániel önkéntessel

Interjú Pap Dániel önkéntessel

„Az országhoz is hozzáadhatok kicsit”

A 34 éves Pap Dániel tavaly november óta önkéntes az infopultban. A Kertészeti Egyetemet végzett fiatalember Kaliforniában növénynemesítéssel foglalkozott hét évig, most éppen két állás között van itthon és úgy érezte, a Magyar Nemzeti Galériában önkéntesként tehet valamit azért az országért, ahonnan eljött – nyáron ugyanis visszatér majd az Egyesült Államokba.

Pap Dániel Kaliforniában növénynemesítéssel, elsősorban a szőlővel foglalkozott, mint mondja, a következő munkája is hasonló lesz, de újabb állásában – ami már körvonalazódik – több növénnyel is szeretne foglalkozni. „A két állás közötti hosszú szabadságot itthon töltöm, de úgy éreztem, a pihenésen kívül hasznos dolgokkal is szeretnék foglalkozni. Jógatanár képzésre járok és jelentkeztem a Magyar Nemzeti Galéria önkéntes programjába, erről egyébként korábban már sok jót hallottam. Mindig is művészetet szerető ember voltam, rendszeresen jártam múzeumba, valaha építész is akartam lenni, azt is érzem, kiváltságos feladat itt önkénteskedni, hiszen nagyon jó érzés, hogy Csontváryról vagy Munkácsyról mesélhetek a látogatóknak. Azt is gondolom, evvel a munkával picit hozzáadhatok az országhoz is, ahonnan eljöttem” - mondja Dani.

Kérdésemre, mit szeret a legjobban az infopultozásban, azt feleli, jólesik angolul beszélnie, hiszen az angol nyelv már az élete részévé vált, és annak is örül, ha tehet a látogatókért valamit. „Az is nagyon jó, hogy a társaimmal megismerkedhetem a pultban. Nagyon érdekes emberek jönnek az MNG-be önkéntesnek, van, aki stewardess volt, más éppen építész, különleges történeteket hallok minden egyes embertől, kalandos dolgok derülnek ki, de egy közös mindenkiben: a tenni akarás” - állítja.

Érdeklődésemre – vajon az USA-ban megszokottabb dolog-e, mint Magyarországon, hogy valaki önkéntes munkát végez, azt válaszolja, valóban, az Egyesült Államokban elfogadottabb, elismertebb az önkéntesség, mint nálunk, de rögtön hozzáteszi, hét év amerikai lét után hazatérve nagyon sok pozitív változást tapasztal itthon. „Szerintem a nyitottság jobban érezhető, mint korábban. Persze azért kaptam olyan, kicsit gunyoros megjegyzést is, hogy ingyen dolgozol? Akkor már miért nem a hajléktalanoknak osztasz ebédet? Én erre azt felelem, hogy igen, ingyen dolgozom, de vajon mi az érték? Nem feltétlenül az anyagi javak az elsődlegesek” - állítja Dani.

Aztán mesél arról is, hogy nagyon szeret emberekkel foglalkozni, jóleső élményei közé tartozik, amikor a látogatók lelkendeznek az állandó kiállításért, de persze mulatságos dolog is történik: „Odajött a pulthoz egy idősebb, elegánsan öltözött úr, bemutatkozott, és elmondta, milyen roppant fontos hivatalból jött. Bevallom, egy kicsit megijedtem, hogy valami komoly problémáról van szó, de a hosszas bevezető után kiderült, csak azt szerette volna, hogy engedjem be a mosdóba anélkül, hogy jegyet venne a múzeumba – a szó szoros értelmében egy kis dolog volt csak” - meséli.

A kedvenc kiállításáról is faggatom Danit, s kiderül, alig tud választani. „Nagyon megérintett A londoni iskola, rossz, hogy már bezárt, egyébként szeretem a kortárs művészetet. Korábban mint látogató megnéztem a Picasso, illetve a Modigliani kiállítást. Picasso képeit látva rájöttem, addig kicsit felületesen álltam hozzá a művészetéhez, nagyon is érdemes volt eljönni és elmélyedni, most ez megváltozott. Egyébként a Bacon és Freud kiállításban részt vettem Fehér Dávid vezetésén, ez meg azért (is) volt nagy élmény, mert érződik rajta, hogy iszonyú sokat tud a témáról, és az is, hogy odavan a hivatásáért” - fogalmazza meg Dani. 
                                                       

Az interjút Ivánné Török Katalin önkéntes készítette.