Interjú Ország Enikő önkéntessel
Interjú Ország Enikő önkéntessel
„Érzem, hogy számíthatunk egymásra”
Most induló sorozatunkban újonc önkénteseket szeretnénk bemutatni, hogy valamennyien jobban megismerjük egymást. Ország Enikő harmadéves joghallgató az ELTE-n, néhányszor már mentor nélkül ügyelt az infopultban. Mindig szerette a művészetet, de a jelentkezéséhez a tanulmányainak is köze van.
„Tavaly jelentkeztem önkéntesnek, olyan lehetőséget kerestem, ami a művészethez, a kultúrához kapcsolódik. Éppen a Szépművészeti újranyitásáról informálódtam a honlapon, és akkor észrevettem az önkéntes lehetőséget. Rögtön elküldtem az önéletrajzomat. Érdekes, hogy a dolog azért részben kapcsolódik a tanulmányaimhoz is: tudományos kutatást végeztem az egyetemen – persze témavezető irányításával – Munkácsy Mihály Golgotájának ügyéről. Ebben a dologban az ragadott meg, hogy van egy kép, ami látható, de mégis láthatatlan. Mint ismert, a festmény körül kialakult vita miatt egy ideig a kép lepellel letakarva volt látható a debreceni Déri Múzeumban. Ez azért keltette fel nagyon az érdeklődésemet, mert itt két, az Alaptörvényben is megemlített alapjog ütközik: a művelődéshez való alapjog a tulajdonhoz való joggal. A művelődéshez való jog ebben az esetben azt is jelenti, hogy kulturális értékeinket mindenki, a jövő nemzedéke is megismerhesse, míg Pákh Imre a tulajdonhoz való jog értelmében rendelkezhet a képpel”- mondja Enikő.
A képet azóta a magyar állam már megvásárolta, így bárki gyönyörködhet benne. „Ebben az esetben a jogi téma kapcsolódik a művészethez, de igaz az is, hogy gyerekkoromban a szüleim sokat vittek kiállításra. Nagyon szeretem nézegetni a képeket, minden, a múzeumban található információt elolvastam, mindig én voltam, aki utoljára jött ki a teremből” - emlékezik Enikő. Szerinte ha valaki sokáig néz egy képet, ha alaposan utánajár a történetének, másképp látja a műalkotást.
Az önkéntesség a fiatal lány számára azt is jelenti, hogy egy kicsit kimozdul a komfortzónájából: „Saját magamat inkább visszahúzódónak gondolom, az információs pultban azonban kommunikálnom kell idegenekkel is, váratlan helyzetek is előfordulnak, ki kell állni és beszélni a látogatókkal. Jó érzés, ha olyan információt tudok nekik adni, hogy elégedetten távoznak” - mondja.
Kérdésemre – mit szólt a család, a baráti kör ahhoz, hogy önkéntes munkát végez – Enikő azt feleli, a családja örült ennek, a szülei rögtön elkezdték mesélni rokoni körben. Persze az ismerősök közt olyan is akadt, aki azt mondta, „nem éri meg” önkéntes munkát végezni. Enikő szerint azonban igenis megéri: jó érzés, hogy segíthet másoknak és pozitív tapasztalatokat szerzett a tréningen is. „Mindenki segítőkész, türelmes és rugalmas, ez nagyon jólesik. Érzem, hogy számíthatunk egymásra” - összegzi eddigi tapasztalatait a fiatal joghallgató.
Az interjút Ivánné Török Katalin önkéntes készítette.
You are not authorised to post comments.
Comments will undergo moderation before they get published.