„A budapestieknek különösen fontos lehet ez a tárlat” Katona Anikó kurátor az Art deco kiállításról
A kiállítás ötlete már hét évvel ezelőtt megszületett, de akkor Katona Anikó művészettörténész még nem sejthette, hogy mire a tárlat megnyílik, a körülmények mennyire hasonlítanak majd az art deco megszületésének időszakára, csak éppen most nem a spanyolnátha járvány, hanem a Covid után vagyunk, de háború sajnos most is van.
Egyik interjújában nyilatkozta, hogy hét éve találták ki Bakos Katalin művészettörténésszel, hogy legyen art deco plakátkiállítás. Mi volt akkor a céljuk? A közben eltelt időben sajnos a körülmények kezdenek hasonlítani az art deco kialakulásának idejéhez – remélhetőleg túlvagyunk a Covidon és sajnos háború is zajlik a közelünkben.
Hét éve egy másik kiállítást csináltunk az Iparművészeti Múzeumban, „Merészebb, mint a festészet” A modern magyar plakát 1924-1942 címmel. Ez ugyanerről a korszakról szólt, de egy másik irányzatról, a modern-funkcionalista tervezőgrafikáról. Akkor felmerült, hogy jó lenne bemutatni a korszak plakátművészetének „másik arcát”, az art deco ízlést, és vele a szórakozás, luxus, esztétikum kultuszát. El is kezdtünk építgetni egy műtárgylistát, de nagyon sokáig semmilyen lehetőség nem merült fel ennek bemutatására – mostanáig.
Igen, az utolsó pár évben egyre inkább úgy éreztem én is, hogy nagyon hasonlít a korunk, a trauma utáni állapot, a dekadens életérzés a mára, így egyre jobban elkezdtem kötődni a témához…
Bár a mostani tárlat elsősorban plakátkiállítás, azért sok gyönyörű tárgy is van, ruhák vagy éppen a csodás likőrös készlet. Hogyan zajlott a plakátok, tárgyak kiválasztása? Úgy gondolom, ez lehetett a munka egyik legizgalmasabb része.
Igen, nagyon szerettem ezt a részét a munkának. A legelső a plakátok kiválogatása volt, és ahogy említettem, ezt kezdtük nagyon korán, persze a listánk rengeteget változott, sok tárgy bukkant fel menet közben. A plakátok kiadtak egy téma listát, azaz, hogy milyen jelenségeket hirdetnek. Ezekből jöttek létre a kiállítás szekciói. Ezután elkezdtünk a szekciók témái szerint további tárgyakat keresni, mindenféle köz- és magángyűjteményben, valóban a bútoroktól a púderes dobozig vagy áruházi zacskóig a legkülönbözőbb tárgyakat kutattuk fel a legkülönbözőbb helyeken, és ez tényleg nagyon izgalmas volt. Az első teremben látható két Muhits festmény például teljesen véletlenül került elő egy gyűjtőnél, akitől egyébként egy bútort hoztunk el. Nagyon sok segítséget kaptunk más múzeumok munkatársaitól, szakértőktől az egyes gyűjteményekből.
A magyar art deco-ban a luxus és a csillogás nem jelent meg olyan mértékben, mint mondjuk Amerikában vagy Franciaországban. Mi ennek az oka, a pénzhiány?
Lényegében igen. Az art deco-t ízlésvilágnak szoktuk leírni, amelyben a közép- és felső-középosztály luxus iránti igénye jelenik meg. Nálunk eleve szűkebb ez a réteg, amelyet a Trianon és az 1920-25 közötti infláció is megviselt. Ugyanakkor akár a feltörekvő rétegekben is megjelenhetett ez a szépségre, modernségre, tetszetős luxusra való igény, de valódi nemes anyagok használatára már nem volt mód például az iparművészetben. Ezt inkább rafináltsággal, ötletekkel pótolták.
Ha már a külföldről beszélünk, számomra az egyik legcsodálatosabb plakát a kiállításon a Metropolis. Mint ismert, Fritz Lang 1927-ben forgatott némafilmjéhez minden országban más plakát készült. Bottlik József plakátja – számomra – kiemelkedik a többi közül, mind szépségét, mind mondanivalóját tekintve. S a magyar plakát szerintem jobban kiemeli a film tartalmát, mint mondjuk a francia vagy a német. A művészettörténész hogyan látja ezt a kérdést?
Hasonlóan látom én is, szerintem is a korszak egyik főműve, az egyik legszebb magyar plakát. És valóban, abszolút megállja a helyét a nemzetközi mezőnyben. Ennek megfelelően értékelik is, sok helyen reprodukálják külföldi kiadványokban is.
Információim szerint a kiállítás látogatottsága jól alakul, nem ritka, hogy külföldiek kifejezetten azzal a céllal érkeznek, hogy az art deco-t megnézzék. Elsősorban ki számít célközönségnek? Akiket érdekel a két háború közti magyar élet, az akkori éjszakai élet, a nagypolgári ízlés vagy éppen a nők kiszabadulása a korábbi korlátok közül?
Nem gondolkodtam sokat a munka során azon, ki is a célközönség, de érdekesen alakul. Ami mindig a fejemben volt, hogy a budapestieknek különösen fontos lehet ez a tárlat, mert a város főszereplő, nem véletlenül van benne a címben, és úgy gondolom, a korszakban Budapest metropoliszokra jellemző kultúrája, pezsgése, modern építészete, a városlakók habitusa elütött az ország többi részétől, és képviselt valami nagyon modernet. Remélem, hogy a mai budapestiek szeretik a tárlatot. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a fiatalabb és a középkorú közönséget sikerült jobban megmozgatni, akik számára az art deco szó sokat mond. Abba menet közben gondoltam bele, hogy a külföldieknek tetszeni fog a kiállítás, mert minden eleme érthető, nemzetközi kifejezés már a címe is, és tele van nemzetközi referenciákkal (pl. Josephine Baker kultusza, az amerikai filmek, stb.). A szövegek, témák mind olyanok, hogy nem kell komoly művészettörténeti háttértudás, és sokat nem kellett magyaráznunk a magyar művészet történetét, ami egy külföldi számára nehezen érthető. Született már róla bécsi recenzió, és leveleztem olyan amerikai kollégával, aki már beszerezte a katalógust, ezek jó jelek.
Köztudott, hogy most már a plakátok is a műtárgypiac értékes darabjai. Hogy állunk ezzel Magyarországon?
Még a kezdeteknél tartunk, úgy gondolom. A plakát az utóbbi 10-15 évben lett egyáltalán műtárgy, korábban inkább az antikváriusok kereskedelmében volt egy az efemerák, kisnyomtatványok közül és nem volt különösebb piaca. Mostanra azért vannak rajongói, gyűjtői, rendszeresen vannak aukciók, és egyre többen értik, hogy attól még, hogy nyomatott, igazi műtárgy, egy-egy régi plakátnak van anyagszerűsége, a tárgyra jellemző szépsége.
Végül arra kérem, árulja el, melyik a kedvenc plakátja vagy tárgya a kiállításon, s miért éppen az?
Többen kérdezik ezt és nagyon nehéz erre válaszolni… Vannak régi kedvenceim, mint a Metropolisz, vagy Réz-Diamant Tibor Tiller görlök vagy éppen a Bakeres plakátjai. Az idegenforgalmi plakát nagyon régi kutatási témám, és Molnár C. Pál Balatonjáért a saját Balaton-rajongásom miatt is odavagyok. De egyik kedvencem Tábor János Meinl teája, Irsai Brandeisz Elza terve, vagy szintén tőle a „Vasárnap pedig pihenjen!”. Remélem, mindenki talál magának sok kedvencet!
Török Katalin
2022. július 11.
A Katona Anikóról készült fotó Szántó András felvétele.
Tábor (Taupert) János Meinl tea
You are not authorised to post comments.
Comments will undergo moderation before they get published.