Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria | Önkéntes Program

 

„Hosszú évekig éltünk külföldön, legutoljára New York-ban, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének a képviseleti irodájában (FAO) dolgoztam. Előtte Olaszországban éltünk tizenhárom évet. Amikor tavaly előnyugdíjba mentem és hazajöttünk, biztos voltam abban, hogy keresni fogok magamnak olyan önkéntes munkát, ami érdekel és jó érzéssel tölt el” - mondja Kovács Mariann, aki április óta az MNG infopultosa. „Olyan dolgot szerettem volna, ami nem a mindennapi rutinhoz tartozik, és nagyon örülök, hogy egy ismerős révén – aki tárlatvezetéseket tart a Galériában portugál nyelven – rábukkantam erre a lehetőségre. Minden alkalommal jó érzéssel távozom az ügyelet után, úgy érzem, hogy én is segítettem aznap valamit, úgy is fel lehet fogni, hogy egy kicsit én is hozzájárultam Magyarország imázsának az alakításához. Hiszen a turista, ha érdemi, jó, és kedves választ kap a kérdéseire, erre emlékezni fog. De önmagában az is nagy dolog, hogy sokszor a két ügyeletes önkéntes négy nyelvet beszél” - teszi hozzá Mariann. Idegen nyelvek tekintetében ő sem áll rosszul: angolul, olaszul nagyon jól beszél, saját véleménye szerint „a franciát egy kicsit fel kéne tupírozni, de ez is fontos, akadnak, akikkel csak ezen a nyelven lehet kommunikálni”. Mint mondja, korábbi foglalkozása révén megszokta, hogy multikulturális környezetben éljen, hozzászokott ahhoz, hogy különböző országokból érkező, más vallású és hátterű emberekkel kapcsolatot teremtsen, nyitott a világra.

 

Mariann azt is szereti az önkéntes munkában, hogy az MNG látogatóinak kérdéseiből ő maga is tanul: tudnia kell, hol található a Várban mikve vagy az MNG, illetve az SZM gyűjteményéről is felvilágosítást kell adnia. „Úgy érzem, ezekkel a dolgokkal én magam is gazdagodom. Nagyon jó a közeg is, tiszteletre méltó, hogy önkéntes társaim, akik nyelveket beszélnek, a szabad idejükből sok órát szánnak arra, hogy az MNG-ben segítsenek. Sokszor érzem azt, hogy itthon gyakran nem vesszük észre a jó dolgokat, csak a negatívumokat. Ez pedig, hogy ennyi ember önkénteskedik, egyébként nemcsak itt, más alapítványoknál, szervezeteknél is, szerintem nagyon tiszteletre méltó” - állítja.

 

Amikor itt szerzett élményeiről kérdezem, arról mesél, kicsit meglepődött, amikor két japán turista azon csodálkozott – a királyt keresték – hogy Magyarország nem királyság. Mindig történnek érdekes, mulatságos dolgok is. Mariannak nagyon tetszett a Fortepan kiállítás: „Én azelőtt nem hallottam a Fortepanról, a szó eredetét sem ismertem. Szeretem a fekete-fehér fotókat, nekem is sok ilyen képem van otthon, a nagyapám készítette őket. A tárlatvezető azt is elmondta, sokan magukra vagy családtagjaikra ismertek rá a kiállításon, vagyis a saját történelmünk köszön vissza”.

 

Mariann azt is nagyra értékeli, hogy a közönségszolgálat munkatársai minden apró részletre odafigyelnek, ami az önkéntesek munkáját érinti, mindig van megoldásuk, bármilyen gond merül fel. „A baráti körömben is mindenki elismeréssel adózik az önkéntes munkámnak. Egyébként magában az önkéntességben az is nagyon pozitív, hogy ezt magadtól, saját akaratból csinálod, anélkül, hogy valami szorítana. Hiszen tudjuk, hogy sok olyan ember van, aki azért dolgozik, hogy a számláit ki tudja fizetni. Az önkéntes munkában az a szép, hogy bár természetesen van kötöttség, de mégis sokkal szabadabb vagy a szó minden értelmében, például bírálatot is nyugodtabban megfogalmazol, mintha egy hagyományos munkahelyen lennél. Nincs versengés, senki nem akar főnök lenni, hiszen szabad akaratunkból segítünk” - véli Mariann.