Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria | Önkéntes Program

„Valahogy van egy mítosza”

Részletek

Találatok: 1104

Török Katalin önkéntes interjúja a Galéria Kör alkotóival: Sinkó Istvánnal, Faragó Ágival és Agárdi Gabival

Festő, művelődés-szervező, alkotó, emellett önkéntes is a Magyar Nemzeti Galériában. Mi az a varázs, ami a Galéria Kör alkotóit ráveszi arra, hogy ne érjék be az alkotással, még önkéntesként is részt vegyenek az intézmény munkájában? A riportban ennek próbáltam utánajárni.

A fejek a rajztábla fölé hajolnak, aztán néhány pillantást vetnek a beállított tárgyakra, vagy éppen a modellt ülő férfira és tovább rajzolnak. Csend és nyugalom van, mindenki alkot. Sinkó István tesz egy kört és a legtöbb rajzra halkan mond valamit, akad, akinek éppen azt, hogy tulajdonképpen a kép elkészült, le lehet fújni.

A Galéria Körben vagyunk, amit több évtizede vezet Sinkó István képzőművész, Makói Juhász István festő-restaurátorral a Magyar Nemzeti Galériában. Épp leülünk Sinkó Istvánnal beszélgetni, amikor fiatal lány jön oda és tanácsot kér (és kap) Sinkó Istvántól, mit kezdjen az elkészült képeivel.

Az MNG szakköre Sinkó István szerint soha nem szorult toborzásra: „Valahogy van egy mítosza. Nem kell reklámozni, az emberek maguktól jönnek. Persze a legkülönbözőbb elképzelésekkel: van, aki a képzőművészeti ambícióit éli ki, mások gyakorolni akarnak, sokan felvételizni szeretnének és itt készülnek” - mondja. De, mint meséli, olyan résztvevő is akad, aki hatvanon felüli, de minden szombaton el tud jönni tíz órára Jászberényből, hogy rajzoljon, fessen, szavai szerint perfekt képeket készít. „Ezért nekem is mindenkivel másképpen kell beszélnem, másképp kell segítenem a munkáját. Kell a kritika, kell egy értő, tiszta szem, mi annyit korrigálunk, amennyit a delikvens igényel” - mondja. „Harminc éve minden szombatot itt töltök, ha mégsem, akkor a nyári zebegényi festőtáborban vagyok”- teszi hozzá. Azután ketten kisétálunk a Galéria teraszára. Kicsit szótlanul nézzük a páratlan látványt, szép időben Szentendrétől Csepelig el lehet látni.

A szakkör résztvevői közül Agárdi Gabi korábban már meg is festette a teraszról a Parlamentet. Gabi elkötelezett híve a kultúrának, jelenleg a Pest Megyei Képzőművészeti Alkotóházban, Újlengyelben viszi közel az emberekhez a kultúrát, ahogyan mondja. „Istvánnal nagyon jó a kapcsolatunk, ő nyitotta meg korábban az első önálló kiállításomat az Aranytíz Kultúrházban. Ő sokat látott művészeti író, festő, jó tanár, érdemes elfogadni a tanácsait. És én el is fogadom: jövőre a Szegedi Egyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karára fogok jelentkezni, a rajz-művészettörténeti tanszékre. István szerint ott jó helyen leszek: nemcsak a festő-grafikus órákra ülhetek be, de ha úgy érzem, éppen a szitanyomat érdekel, azt is kipróbálhatom – még nyithatok kapukat az életemben” - teszi hozzá Gabi.

Ezek után nem meglepő, hogy Gabi, amint értesült arról, hogy önkéntes munkát is lehet végezni az MNG-ben, a múzeumpedagógiai programoknál segít. Emlékezetes számára a Frida Kahlo kiállítás, akkor sombrerokat és virágfüzéreket készített gyerekekkel a kiállításhoz kapcsolódó programon.

Faragó Ágnes tipográfus, festő is hosszú évek óta jár a Galéria Körbe. Sok kiállítása volt már, mint mondja, a Körben „kiélem a rajzolási-festési hajlamomat, az infopultos önkéntesség pedig azért jó, mert az ember az ország legnívósabb intézményében töltheti az idejét: „Amit itt látok, az minden szempontból magas színvonalú. A modern művészet bölcsője Párizs volt, a magyar művészek is mindig Párizsra tekintettek, ott tanultak, nyertek ihletet. A Galéria pedig a Picasso, a dadaista vagy éppen a szürrealista kiállítással ezt a vonalat erősítette. De abban az értelemben is jó helyen vagyok, hogy itt folyton pezseg az élet, nagyon jó érzés elmondani a látogatónak, hogy az M.S. Mester vagy a Nyolcak munkáit feltétlenül nézze meg. Ha csak egyetlenegy embert is rá tudok beszélni, hogy ezeket az alkotásokat tekintse meg, az nagy öröm, hiszen az európai művészettel teljesen egyenrangú magyar művészek képeire hívhatom fel a látogatók figyelmét. Itt az infopultban soha nem lehetek unott vagy fáradt, mert a látogató az én viselkedésemet is az országról alkotott benyomásként viszi haza magával” –  állítja Ágnes.

A „jó helyen vagyok” érzés azonban mást is jelent Ágnes számára: „Számomra valóságos gyógyír itt lenni. Az MNG-nek rengeteg fiatal, hozzáértő munkatársa van, s míg a külvilágban az én korosztályom sajnos gyakran találkozik életkora miatt előítéletekkel, itt mindenki befogadó, kedves és kizárólag a teljesítményt értékeli.  Ez önbizalmat ad és inspirálja az embert: gyarapíthatom a képzőművészeti ismereteimet és a francia nyelvet is elsősorban azért tanulom, mert az infopultban remekül tudom hasznosítani”.

                                                                          Írta: Török Katalin