Könyvvarázs
- Részletek
- Találatok: 356
Farkas Ferenc A könyvespolc hűlt helye című cikke nyomán rögtön felbugyogtak benne az olvasással kapcsolatos emlékek. Leírja az egyik legkedvesebbet - Szathmári Ágnes.
2002 januárjában a 19 éves fiával és finn barátjával Tallinnban jártam. A hatalmas komphajó szombat este indult el Helsinkiből, vasárnap reggel pedig lágyan becsusszant az észt főváros kikötőjébe.
Partra szálltunk, kissé még mámorosan az éjszakai dajdajtól. (A finnek itt ugyanis tax-free árakon hódolhatnak italozási szenvedélyüknek, és ezt a lehetőséget alaposan ki is használják.) Tallinn még csöndes volt, hétvégi álmát aludta. Egy rövidke óvárosi sétát követően megszomjaztunk. Mit ne mondjak, a következő sarkon már találtunk is egy hangulatos kis bárt. A pultnál ülve iszogattunk, miközben én a fiammal vihorásztam valamin, amikor finn barátunk hirtelen a fiatal csaposhoz fordult:
─ Mit gondolsz, milyen nyelven beszélnek? ─ bökött felénk, és huncutul mosolygott. A csapos rávágta: ─ Hát magyarul. Így kezdődött. A csaposról kiderült, hogy ő a tulaj. Meg, hogy a legkedvesebb könyve az Egri csillagok. (Stars of Eger, így mondta.) Hogy miért? Mert tele van hősökkel. Mert a kis Magyarország szembeszállt a török ármádiával. Megvédte Európát! Közben legurult pár sör, a szemünk csillogott, és arra a napra barátokká váltunk. Nem hűtöttem le észt barátunk lelkesedését az egri diadalt követő zordabb időkkel, sőt! Úgy éreztem, ennyi kijár nekünk.
Egyébként három könyv volt az életemben, aminek végeztével úgy éreztem, megszakad a szívem, hogy el kell búcsúznom a szereplőktől. Az egyik az Egri csillagok volt.
Szathmári Ágnes
Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.