Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria | Önkéntes Program

„Ahol a csend lakik”

Részletek

Találatok: 360

A nagymamának küldött levelekre rá kellett írni, hogy U.P.Oroszlány, ami azt jelentette: utolsó posta Oroszlány, és ez olyan titokzatosan hangzott, mintha a nagymama a világ végén lakott volna - ezt Esterházy Péter írta nagymamájáról, aki a majki kolostorban élt. Kovács Mariann önkéntes társunk a majki remeteségben járt, s beszámol a kolostor múltjáról, s a valaha itt élő szerzetesek hallgatási fogadalmáról is.

„Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni”. Ezek Friedrich Hölderlin német költő szavai, melyek jól érzékeltetik a majki kamalduli remeteség és környéke hangulatát. Egyedülálló sziget a mai rohanó, zaklatott, problémákkal terhes világban, ahol átérezhetjük a remeték önmegtartóztató életmódját és az általuk képviselt morális értékeket.

Bevalom őszintén, hogy korábban nem hallottam sem a majki tóról, sem a kamalduli remeteségről, így aztán meglepődve és egyben örömmel is olvastam a hírt, hogy idén márciusban Majkon átadták a kamalduli szerzetesrend felújított, és Európa szerte egyedülálló barokk épületegyüttesét. Sikerült egy verőfényes napon meglátogatni ezt a valóban egyedülálló helyszínt, mely mind a szerzetesek életéről, mind pedig hazánk történelméről alapos ismereteket kínál.

Kik is a kamalduli szerzetesek? A rendet Szent Romuald lombard herceg alapította 1012-ben, mikor létrehozta az első remetekolostort Olaszországban, Arezzo közelében. A kamalduliak jellegzetes fehér kámzsát viseltek (ezért néha fehér barátoknak is nevezték őket), sarut hordtak, hajuk rövid, vagy borotvált volt és hosszú szakállt növesztettek. Hallgatási fogadalmat tettek, mely szerint az imákat ugyan csendben mormolhatták, de egymással, vagy bárki mással csak évente kétszer (!), karácsonykor és húsvétkor, három-három napig beszélhettek, és csak a közös imádkozások és étkezések alkalmával találkozhattak. A mai napig működik kamalduli kolostor az olaszországi Camaldoliban (innen az eredet), és Lengyelországban, Krakkó mellett (Bielany). Ez utóbbiról egy igen impresszív fotókiállitás látható a majki kolostorban, a remeték mindennapi életéről. Innen származik a következő idézet : „ A kamalduli szerzetes sokat olvas. De minél öregebb, annál többet hallgat.” A fotók alapján kirajzolódik a kamalduli szerzetesek jellegzetes alakja, élete is, ezek közül engem legjobban a kapus képe fogott meg.

A majki kamalduli szerzetesrend alapítólevele szerint gróf Esterházy József, horvát bán és országbíró 1200 holdat, malmokat és halastavakat adományozott a rendnek kolostoralapítás céljából. Az építés 1736-ban kezdődött és nagyon elhúzódott. A kolostor után 17 remetelak, ún.cella épült, melyeket az Esterházyak mellett más nemesi családok is támogattak, címereik a mai napig láthatóak az egyes épületek homlokzatán.

Minden cellában egy remete lakott, és a cellaházak, valamint a templom zárt területnek (klauzura) számított. A kolostor épületében lakott a személyzet, és a „laikusok”, akik három évig szolgáltak, segítették a kolostor, a remeték életét, majd három év után dönthettek, hogy remeték lesznek-e, vagy visszatérnek a világi életbe. A személyzet és a laikusok mellett volt hely utazóknak, vendégeknek is a kolostorban, hiszen érdekes módon már abban a korban is voltak, akik vágytak a csendre, nyugalomra, a zavartalan elmélkedés lehetőségére.

1782-ben, mire teljesen elkészült volna a komplexum, II.József király egy rendelettel feloszlatta mindazon szerzetes rendeket, amelyek nem láttak el ápolási vagy oktatói tevékenységet,  így a majki kamalduli rend is erre a sorsra jutott.

Ami már történelem. A feloszlatás után a kolostor hét alkalommal cserélt gazdát, volt vadászkastély és posztógyár is. Utolsó tulajdonosa, az 1952-ben bekövetkezett államosításig gróf Esterházy Móricz (1916/17 között miniszterelnök), és felesége Károlyi Margit grófnő volt. A II. világháborúban katonai kórház működött az épületben, ahol a grófnő ápolóként dolgozott.

Az államosítást követően a család a 13.számú cellalakásba költözött, s míg a gróf Bécsbe emigrált, a grófnő testvérével haláláig itt lakott, és kétkezi munkával, valamint a látogatók részére több nyelven tartott vezetésekből tartották el magukat.

A grófnő unokája, Esterházy Péter írja, hogy „ A nagymamának küldött levelekre rá kellett írni, hogy U.P.Oroszlány, ami azt jelentette: utolsó posta Oroszlány, és ez olyan titokzatosan hangzott, mintha a nagymama a világ végén lakott volna, illetve még azon is túl egy lépéssel.”

Károlyi grófnő a remetelakban. Forrás: Forgács József fotógyűjteménye

Sok minden mást is megtudhatunk egy személyes látogatás alkalmával, hiszen gyönyörűen helyreállítva, sok eredeti berendezési tárggyal láthatóak a remeteség egykori épületei, a kolostor, a templomtorony és a cellaházak. Jó tudni, hogy egy tervezett újabb felújítás után,  a cellaházak egy része szállásként fog üzemelni, internet, TV, és rádió nélkül, lehetőséget adva a csendes elvonulásra  a világ zajától, hiszen ahogy Ottlik Géza írja: ”Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság, s a végső lényeg  a hallgatás táján van, csak abba fér bele.”

Kovács Mariann          2022. május 2.

A képek a szerző felvételei.