A Képben vagyunk a Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és Vasarely Múzeum Önkéntes Programjának blogja. Ezen a felületen az önkéntesek publikálják írásaikat múzeumi és kulturális élményeikről és önkéntességről négy témában: Kedvcsináló, Beszélgető, Fejtegető, Mit olvastál? Mit olvassak? A bejegyzések az önkéntes közösségnek, és az Önkéntes Program iránt érdeklődőknek szólnak, és a szerzők személyes véleményét tükrözik. A Képben vagyunk szerkesztősége az esetleges sértő tartalmakat eltávolítja.
E-mail: volunteer@szepmuveszeti.hu

Szerkesztőségi tagok

Keresés: 

... és lőn világosság

…és lőn világosság…

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha művészetről van szó, akkor nekem eddig általában (a teljesség igénye nélkül) olyanok jutottak eszembe, mint például: képzőművészet, színházművészet, zeneművészet, táncművészet, na és persze - mivel mégiscsak kertész lennék - a kertművészet. Nemrégiben viszont felfedeztem egy rendhagyó múzeumot, egy rendhagyó helyen, amely megmutatja, hogy a fény is egy eszköz lehet a művészek kezében, és hogy a fényművészeti alkotások milyen szín- és formagazdagsággal bírnak.

 

Miért is rendhagyó a múzeum és annak helye? Mert a Light Art (Fényművészeti) Múzeumról beszélünk, mely 2022. szeptemberében nyílt meg a Czigler Győző tervei alapján 1897-ben felépített volt Hold utcai Csarnok épületében. Az intézmény a világ első magán múzeuma, mely csak fényművészeti alkotások bemutatását célozza meg, a jelenlegi kállítás pedig kizárólag magyar művészek (köztük Moholy-Nagy László és Victor Vasarely) munkáit tartalmazza. Ahogy a vezetés során megtudtuk, a több, mint két évig üresen álló Csarnok tökéletesnek bizonyult arra, hogy helyet adjon a múzeumnak, de a kivitelezést alapos tervezésnek kellett megelőznie, egyrészt a műemléki jelleg, másrészt a régi Csarnok szerkezetének megőrzése miatt.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy Fényművészeti Múzeumnak teljes (rendben, majdnem teljes) belső sötétség kell ahhoz, hogy az egyes kiállított darabok érvényesüljenek. Így aztán minden feketére van festve, az ablakokat is fekete függöny borítja és a régi standok is feketék. Én először nem is értettem, hogy miért van olyan sötét, állandóan figyelni kell, hogy hová lépsz, de az biztos, hogy a fekete közeg tökéletes háttér ahhoz, hogy a fény, vagy lézer segítségével amúgy akár hétköznapinak tűnő tárgyak, vagy alkotások egész más értelmet, mondanivalót kapjanak. Ezt meg is tapasztalhatjuk a látogatás során, hiszen van itt megvilágított régi reklámtábla, füstködön áthatoló lézerfény, neoncsövek sorozata és komoly, sok esetben nehezen érthető, már-már tudományos alkotás, mely éppen a fényt hívja eszközül egy technika/technológia bemutatására.  

Itt van például a hologram, amire mi magyarok amúgy is kicsit úgy tekintünk, mintha a sajátunk lenne, hiszen a holográfia atyja Gábor Dénes Nobel-díjas magyar tudós. A múzeumban látható egy hologram animáció, mely egy mellszobor különböző állapotát vetíti elénk, forogva, szinte állandóan átalakulva. Ha éppen játékos kedvünkben vagyunk akkor kézmozdulatokkal lehet a forgás, illetve az átalakulás folyamatát befolyásolni.

Ha már játék, nem hagyhatjuk ki a Hexa nevezetű kiállítási darabot, ami szerintem akár egy design berendezési tárgy is lehetne, persze nem a mi lakásainkban (habár ki tudja?), de például egy modern középület aulájában. Fantasztikusan hat a 2000 darab led égő, ami a fehér és piros színek keverékében tobzódik, villog, és mivel már kiderült hogy szeretünk játszani, a kezünkkel itt is tudjuk a színek arányát, a mozgásuk irányát változtatni. Igazán pompás!

Utunkat folytatva besétálhatunk például egy terembe, ami engem a  valamikori Vidámparkban található Elvarázsolt Kastély Tükörtermére emlékeztetett. Igazából nem tudom miért, hiszen a terem négy oldalán felfüggesztett neoncsövek lógnak, és folyamatos fényjátékkal változtatják a színüket, míg a padlón (és igazából itt jött be a tükörhatás) mindent duplán láttam. A vezetőnk szerint ez a terem a legkedveltebb szelfi készítő hely a fiatal látogatók körében.

Nem szeretnélek untatni benneteket a látnivalók felsorolásával, inkább csak megemlíteném az én két kedvencemet. Az egyik a „Kör négyszögesítése” című alkotás, amely egy geometriai lehetetlenséget a fény, tükrök és árnyékok segítségével valóságként mutat be, valamint az „ArRay” című/nevű szintetikus növény, mely memóriaörző intelligens anyagból készült és hőmérséklettől függő fizikai mozgásra képes, melyre még emlékszik is.

Nem lenne teljes a múzeum bemutatása az egész belső teret uraló léghajó nélkül, ami egy 40 méter hosszú ballon, és bármerre járunk a kiállító térben, mindenhonnan látható. A fő attrakció, hogy beléphetünk a ballon belsejébe, ahol jelenleg két alkotás látható és hallható, impozáns zenei alájátszással és színek kavalkádjával.

A látogatás végén valahogy jólesik kilépni a világosra, és kicsit megállni, hiszen őszintén megvallva, a fekete tér, a rengeteg fény, a lézer és a különböző fényjátékok után kicsit mintha szédülnénk. De megérte, hiszen egyedülálló alkotásokat láttunk egyedi elrendezésben. A mindennapokból kitekintve rájövünk, hogy a fény milyen sokféleképpen használható, és hogy a fény segítségével a művészet új dimenziója jelenik meg.

Nektek megvallom, hogy azért én kis nosztalgiával gondoltam a régi Csarnokra, hiszen sokat jártunk oda még aktív koromban. A standok, a kis büfék, a nyüzsgés...különös hangulata volt. Persze szerintem nem kell sok idő, hogy leleményes vállalkozók retró lángost, rétest és hasonló finomságokat kezdjenek árulni a múzeum közelében, kicsit visszaidézve a régi Csarnok hangulatát.

Ha kedvet kaptatok a látogatásra, javaslom, hogy előre vegyétek meg a jegyet, különösen hétvégi program esetén, és ha lehet, tárlatvezetésre (ingyenes) foglaljatok időpontot, mert így nagyon sok plusz információ birtokába juttok.

https://hun.lam.xyz/

Jó szórakozást!

 

Kovács Mariann

  1. március

A képek a szerző felvételei.

Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.

A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.