Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria | Önkéntes Program

Egy homo ludens a XX. századból: Hugyecz László

Részletek

Találatok: 125

Egy homo ludens a XX. századból: Hugyecz László

 Bevallom, a nevét 2015-ben hallottam először, amikor építész fiammal Sanghajban turistáskodtunk.

 ─ Anya, ezt látnod kell ─ szólt hozzám egy reggel, és magával vonszolt a belváros legközepébe. Végül megálltunk egy impozáns épület előtt. Ez volt a Park Hotel, Sanghaj art deco gyöngyszeme, amelyet a város számos más építészeti alkotással együtt Hugyecz Lászlónak köszönhet. Hugyecz személye ma is fogalom a város történetében.

Ki volt ez az ember?

Hugyecz (később Hudec) László Ede 130 éve, 1893. január

8-án született Besztercebányán, Hugyecz György építőmester és Skultéty Paula hatodik gyermekeként. A szlovák édesapa és a magyar édesanya révén a család többnyelvű volt, ám a társalgás és a levelezés leginkább magyarul folyt.

Édesapja tanítása egész életét végigkísérte. Erről egy levélben így vall: „Apuka gyakorlatilag kilencéves korom óta dolgoztatott. Tizenhárom éves voltam, mikor a kőbányába küldött a harmadikos gimnazista vizsgák közepette, hogy követ rendeljek és a szerződést megkössem bizonyos árak és feltételek mellett, vagy még jobbak mellett. Fogalmam se volt, hogy miképp fogom csinálni, de ha Apuka elvárta tőlem, hogy meg tudom csinálni, hát meg kellett lennie.”

(Forrás: Luca Poncellini – Csejdy Júlia: Hudec László, Holnap Kiadó, 2010, p. 17.)

Élete regénybe, sőt filmvászonra kívánkozik, én most beérem azzal, hogy végigveszem a sorsfordító állomásokat.

1910-ben (17 évesen!) úgy iratkozik be a Műegyetemre, hogy addigra már kitanulta a kőműves, kőfaragó és ács szakmákat. Az ígéretes tehetségű ifjú 1914-ben lediplomázik, és rövidesen a Magyar Királyi Építészkamara tagjai között találjuk.

Ám közbeszól a háború, Lászlót besorozzák.

1916-ban kozák fogságba esik, és már viszik is Szibériába. Nincs rossz dolga hadifogolyként sem, mert építészi tudására és kiváló nyelvérzékére (magyarul, szlovákul, angolul, németül, franciául, lengyelül és ukránul beszél) a szakemberhiánnyal küzdő Oroszországban nagy szükség van.

Aztán jön az újabb hullámvölgy. Tífuszos lesz, jobb lába egy balesetben többszörösen eltörik.

Ám ő a balszerencséből is előnyt kovácsol. 1918 tavaszán, mint hadirokkant a dán Vöröskereszt oltalma alá kerül. Innen egyenes út vezetne haza, de a sebesültszállító vonat a kínai határ közelében kényszerpihenőt tart, és hősünk úgy dönt, megszökik. Egy vasúti hajtánnyal indul el, és számos kaland után meg is érkezik Kínába.

Kína ─ kis túlzással ─ rögtön a keblére öleli; menlevelet kap, amellyel már vígan közlekedhet a hatalmas országban.

1918. október 26-án egy fillér nélkül, de ambícióktól fűtve érkezik meg Sanghajba, az akkori „szabadság földjére”.

Az 1910-es, ’20-as és ’30-as években Sanghaj energiától duzzadó világvárossá növi ki magát, ahol óriási igény mutatkozik nyugati stílusú épületekre. Hugyecz azonnal „ringbe száll”. Kezdetben egy amerikai építésziroda alkalmazottjaként, később már önállósulva sorra tervezi a megrendelők igényei szerinti (klasszicista, eklektikus, expresszionista, art deco, modernista stb.) épületeket.

Valósággal lubickol a feladatokban, amellett magánélete is sikeres. Megnősül, három gyermeke születik, és csak 1939-ben európai és amerikai vakációja során szembesül a háború fenyegetésével.

1940-ben a Magyar Segélyegylet elnökévé választják.

1941-ben a háború Sanghajba is betör. December 8-án a japán légierő a kikötőben elsüllyeszti a nyugati hatalmak hadihajóit, szárazföldi csapataik pedig elfoglalják a várost.

1942-ben hősünket tiszteletbeli magyar konzullá nevezik ki, amely 1943-ban, amikor megnyílik az első sanghaji magyar konzulátus, tényleges hivatali hatalommá válik.

Hugyecz László ezt a hatalmat embertársai megsegítésére használja. Számos Sanghajban rekedt zsidónak ad magyar útlevelet, mellyel tovább utazhatnak, hogy megmeneküljenek az üldözésektől.

1948 januárjában viszont már neki kell szöknie a kommunisták elől. A család alig pár bőrönddel száll fel egy Európába induló hajóra.

Először a svájci Luganóban telepednek meg, és innen hívják Lászlót Rómába, hogy részt vegyen a Szent Péter sírját kutató nemzetközi tudóscsoport munkájában. Munkája végeztével visszatér Svájcba, de nincs sokáig maradása. A menekülttörvényt kihasználva családjával együtt amerikai állampolgárságért folyamodik, amit meg is kap. 

Rövid New York-i tartózkodás után a kaliforniai Berkeleybe költöznek. Hugyecz László új hazájának is megbecsült polgára; a California Egyetemen tanít.

Boldogan élnének, ahogy a mese mondja, ám a sors ismét közbeszól. Házuk egy nagy erejű földrengésben elpusztul, de hősünk nem esik kétségbe. Új, immár saját tervezésű házat építtet. A nyugalmat azonban nem sokáig élvezheti, mert alig készül el a második otthon, Kaliforniát ismét földrengés sújtja. Ezt a sokkot Hugyecz László 65 éves szíve már nem bírja ki, és 1958. október 26-án meghal.

Hamvai 1970. óta szülővárosában, Besztercebányán nyugszanak.

Örömmel jelentem, hogy a Magyarország sem feledkezett meg róla.

2018-ban, születésének 125., Sanghajba érkezésének 100. és halálának 60. évfordulója alkalmából meghirdették a Hugyecz László emlékévet azzal a céllal, hogy a hazai közönség is megismerje az építész kalandos életútját és Sanghaj mai arculatát is meghatározó épületeit.

Szathmári Ágnes

 2023. március 27.

Képek forrása: Wikipedia