Közösségi összefogásból művészi alkotás? Igen, de még milyen!
- Részletek
- Találatok: 144
Kíváncsi lennék, hogy hányan hallottatok már Magyarpolányról, egy kicsi magyar faluról a Bakony lejtői között. Az igazság az, hogy nekem is teljesen ismeretlen lenne a név és a falucska is, ha nem lennének olyan kedves és mindenre nyitott vidéki rokonaink, akik rendszeresen tájékoztatnak minket érdekesnél érdekesebb eseményekről, helyszínekről. Így jutottunk el idén a Magyarpolányi Passióra, egy fantasztikus szabadtéri előadásra a magyarpolányi kálváriadomb aljában.
Történet: A szálak visszavezetnek 1993-ig, amikor Húsvét alkalmából sor került az első Passiójátékra, idén tehát már a 30. jubileumi előadást élvezhettük. Harminc év persze sok idő, így a szereplők, résztvevők, támogatók személye is változott, ami viszont nem változott, az a közösségi összefogás ereje. A helyi lakosok, gyerekek, a mindenkori polgármester, az iskolaigazgató, a tantestület tagjai, a német nemzetiségi dalárda aktív és odaadó részvétele. Magyarpolány kb.1200 lakosa közül mintegy 150 (!) vesz rész az előadásban. És ez adja az előadás igazi báját és feledhetetlen hangulatát. Az előadás rangját, jelentőségét mutatja, hogy a Polányi passió tagja az Europassió Szövetségnek, és az előadás fővédnöke Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója.
Téma: A passió szó jelentése: ”Jézus kínszenvedésének és halálának története”. A jubileumi előadásban azonban az újjászületés állt a középpontban, és a szenvedéstörténet helyébe az üdvösségtörténet lépett.
A szöveg az újszövetségi evangéliumokból, régi magyar versekből, német nyelvű katolikus himnuszokból merített, és az előadás alcíme Via Lucis, azaz a “Fény útja “volt. Azt meg a fentiek ismeretében már ugye nem is találjuk furcsának, hogy a szövegíró és egyben rendező szintén helyi lakos, aki amúgy szintén szerepelt az előadásban.
Az előadás: Az élmény ott kezdődik, ahogy begurulunk a faluba, és megállunk a templom alatt. Jobbról angyalruhába öltözött kislányok futnak nevetve a kálváriadomb felé, balról mintha pásztorfiúkat látnánk, a mosdóban a tükör előtt pedig egy bordó lepelbe burkolt hölgy (mint később kiderült, kórustag) igazgatja a fejdíszét. A hangulat igazán sajátos. Még van időnk megnézni a porcelánbaba múzeumot (és szavazni a legszebb babára), valamint a vadonatúj élménymúzeumot a Passió történetéről.
Végre besötétedik, és elkezdődik az előadás a Polgármester megnyitó szavaival, aki már beöltözve köszönti a nézőket, hiszen ő Poncius Pilátust személyesíti meg a darabban (tavaly állitólag Júdást játszotta, úgy látszik, most egy kicsit pozitívabb szerepre vágyott). Elkezdődik a zene és ezzel együtt a játék. Csodálatosan szól a kórus, a szereplők magabiztosan mozognak, a beszédek hibátlanok és ahogy énekelnek! Soha nem gondoltam volna, hogy egy faluban ennyi tehetséges és jóhangú énekes van. A Jézust megszemélyesítő Ragány Misa, színész és énekes, tehát hivatalból szépen énekel, de a többiek? Állítólag rengeteg próba és munka van az előadás mögött. És mindez pár előadás miatt, hiszen a darabot csak Pünkösd idején játsszák, idén összesen hat alkalommal. A végén vastaps, a szereplők arca ragyog, különösen a gyerekeké. A nézők és szereplők polgármesterestől egy kavalkádot alkotnak, gratulációk, interjúk, egy jó szó ide, egy oda. Ezen az estén mindenki, aki ott volt, lélekben gazdagabban tért nyugovóra.
Szerintem érdemes beírni a naptárba 2024 áprilisára, hogy Polányi Passió. Akkor valószínűleg már lesz időpont és lehet jegyet venni. Csak szólok……
Kovács Mariann
- június
A képek a szerző felvételei
Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.