A Képben vagyunk a Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és Vasarely Múzeum Önkéntes Programjának blogja. Ezen a felületen az önkéntesek publikálják írásaikat múzeumi és kulturális élményeikről és önkéntességről négy témában: Kedvcsináló, Beszélgető, Fejtegető, Mit olvastál? Mit olvassak? A bejegyzések az önkéntes közösségnek, és az Önkéntes Program iránt érdeklődőknek szólnak, és a szerzők személyes véleményét tükrözik. A Képben vagyunk szerkesztősége az esetleges sértő tartalmakat eltávolítja.
E-mail: volunteer@szepmuveszeti.hu

Szerkesztőségi tagok

Keresés: 

Az Epreskert titkai

Az Epreskert titkai

Titokzatos egy cím, ugye? És valóban, egy rejtett kerttel és annak titkaival szeretnélek benneteket megismertetni. Pár héttel ezelőtt elém ugrott (szó szerint) egy hirdetés, mely sétaszínházzal kecsegtetett az Epreskertben, a Képzőművészeti Egyetem Bajza utcai területén. Én szeretem a kertet, a színházat és a program leírása is nagyon vonzó volt, így gyorsan jegyet vettem a kevés előadás egyikére. Utólag is azt mondom, hogy ez az egyik legeredetibb, legszórakoztatóbb program Budapesten.

A terület hatalmas, a kert kívülről láthatóan is buja (még mindig rengeteg az eperfa) és tele van izgalmasabbnál izgalmasabb szobrokkal, műtárgyakkal. Mint kiderül, a kert nem közpark, csak szervezett formában látogatható (mint ez a séta, melyet a Képzőművészeti Egyetem fennállásának 150 éves évfordulójára rendeztek), illetve kiállítások alkalmával. Tehát mindenképpen szerencsések vagyunk, és vezetőnk láthatóan mindent tud a kert múltjáról, annak híres lakóiról, és ráadásul nagyon érdekes, furán öltözött vendégei is vannak.

A múlt. Az Epreskert “találóan” az eperfákról kapta a nevét, hiszen az egykor homokos területet a 17.században eperfákkal ültették be, ami kettős célt szolgált. Megkötötte a homokot, és táplálékul szolgált a selyemhernyóknak, amit az akkor híres Valero selyemgyár hasznosított. Az érdekes rész azonban csak ezután következik, mikor is a területet az 1880-as években elkezdték kiparcellázni, és egyre több művész költözött a környékre, a jelenlegi kert területét pedig az állam átadta a Magyar Királyi Mintarajztanoda számára műteremházak céljára. Egymás után épült meg Benczúr Gyula, Lotz Károly, majd Stróbl Alajos műteremháza, melyek a mai napig az oktatás szolgálatában állnak. Létrejött a mesteriskola, a festő-és szobrásznövendékek már itthon is tanulhattak, éspedig a legjobbaktól. A művészeknek általában 10 tanítványa volt, és az oktatás fejében nem kellett fizetniük a műtermekért.

A történetek. A művészek persze nem csak alkottak, hanem igen élénk társasági életet is éltek. Rögtön a séta elején Jókai Róza fut velünk szembe (!), aki, a szerinte megbolondult nevelőapját, Jókai Mórt keresi (rajtunk, ártatlan sétálókon) valamilyen akt festmények ürügyén. Később, a séta alatt ugyanígy megelevenedik Benczúr Gyula és Stróbl Alajos is, különböző, régi iratokból, korabeli újságokból származó történetek kapcsán. Látjuk Sissi királynét, aki Benczúr Gyulát látogatta itt meg, Stróbl Alajost, aki kutyáját állítólag oroszlánjelmezbe öltöztette, mikor a környéken elszaporodtak a lopások, és részesei lehetünk egy jelmezes művészestélynek is, amire bizony igen gyakran került sor az akkori szomszédok bánatára. Szerintem a fénypont akkor is csak az lehetett, amikor Stróbl, aki a szemközti házban lakott, lóháton, kürtszó kiséretében vágtatott körbe a területen, mielőtt megérkezett volna a műtermébe. 

A kert kincsei. A helynek a tanítás és az extravagáns vonásai mellett volt egyfajta műemlék-mentő funkciója is, hiszen ide menekítették például a Kálvária tér rendezése kapcsán lebontásra ítélt, Mayerhoffer András által készített barokk kálváriát (a cím alatti képen látható) és a Mátyás-templom helyreállításakor eltávolított XIII-XIV. századi délkeleti kaput is. A kert minden bizonnyal legszebb darabja Sissi egész alakos márványszobra, amely Szécsi Antal és Mayer Ede Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt című szoborcsoportjának része volt. 1950-ben eltávolították a Műegyetemről, és azzal a céllal szállították a kertbe, hogy az értékes márványt újrahasznosítsák. Egyedül Sissi szobra maradt meg, és bizony nagy kár, hogy nem került méltóbb helyre.

A kertben emellett mindenhol láthatók a Stróbl által begyűjtött, vagy vásárolt szobrok (eredeti és másolat egyaránt), és a hallgatók által készített művek is.

A két óra elrepült, a sétának vége. Nagy taps az alaposan felkészült vezetőnek, és a három fiatal színésznek. Nekik köszönhetően hús-vér emberek kerültek a nagy művészek nevei mögé és valós történetek elevenedtek meg az elmúlt századokból. A résztvevők? Nos, aki itt volt, az gazdagabb lett egy különleges élménnyel és újfent bámulatba esett Budapest történelmi, művészeti gazdagsága okán.

 

Kovács Mariann

  1. június

A képek a szerző felvételei

Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.

A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.