Múzeumi kalandjáték önkénteseknek
- Részletek
- Találatok: 53
Múzeumi kalandjáték önkénteseknek
Bevallom, az utazóbőrönd témához eddig meglehetősen távolságtartóan viszonyultam, magyarán szólva a „bőröndözést” ─ ha csak tehettem ─ megkönnyebbült sóhajjal engedtem át bármelyik nálam elhivatottabb kollégának.
Hogy miért? Mert hiába ültem végig anno a bőröndprogramot bemutató előadásokat, számomra holt anyag maradt. Könnyen felejtős.
Szerintem ezzel a sunnyogással nem voltam egyedül, mert elég sokan (bár talán még mindig nem elegen) jelentkeztünk az augusztusi utazóbőrönd játék felhívásra.
Tudom, rossz kislány vagyok! Hallani vélem szorgalmatos kollégáim korholását: „Jaj, Ágnes, a bőrönd útvonalakat már magadtól is végigjárhattad volna! Ugye?”
Ezer bocs, de műszak előtt és után is mindig volt valami sürgős dolgom, így aztán a „lejárás” elmaradt.
Ezt a mulasztást most alkalmam volt (részben) bepótolni.
Jelentem, nagyon élveztem! A túratársammal rögtön megtaláltuk a közös hangot, és a nem is olyan könnyű akadályverseny során igazi csapattá váltunk.
Ahogy teremről-teremre jártunk, egymás után csodálkoztam rá a sokszor látott, ám emlékeimben már halványuló alkotásokra. A feladatok számos finom kis részletre is kitértek, amik most valahogy testközelbe hozták a modellt, az alkotót és a régi időket.
Arról a gyakorlati haszonról nem is szólva, hogy végre „élőben” is megtapasztaltam, mire való a bőröndben lapuló sok kis szütyő, figura, rajzocska, papírdarab. Tényleg mindegyik része a játéknak!
Külön élmény volt a teremőrökkel beszélgetni, akik készséggel osztották meg velünk tudásukat, sőt még a művészetről vallott filozófiájukat is.
Egyszóval okos ötlet volt ez az össznépi játék! Remélem, a többiek is így gondolják. Ha lesz folytatása, rám számíthattok!
Szathmári Ágnes
Budapest,2023.08.14.
Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.