Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria | Önkéntes Program

Kosztolányi Dezső, az ember

Részletek

Találatok: 123

Mostanában majdnem mindenki kortárs irodalmat olvas. Leginkább bestsellereket. A média bombáz bennünket frissen megjelent kortárs művekkel. El kell olvasnunk, mert különben nem tudunk hozzászólni a témához, persze kíváncsiak is vagyunk. Elolvassuk, aztán ajánljuk társaságban, könyvklubban, meg a FB-on. Nem célom a kortársat a klasszikussal szembeállítani, hiszen nagyon sok kiváló kortárs író van, de a régieket mintha elfelejtettük volna, ezért most egy klasszikust ajánlok a feleségén keresztül.

Kosztolányi Dezsőt mint írót, költőt jól ismerjük és szeretjük. A magyar próza utánozhatatlan mestere. Verseivel gyönyörködtet, publicisztikájával tanít bennünket. Műfordításainak hangulati hűségén csak ámulunk. Felesége dokumentumregényéből arról is képet kapunk, hogy milyen volt Kosztolányi mint ember és férj.

Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső (életrajzi regény) Aspy Stúdió Kiadó, 2004 (Az első kiadás

Révai, 1938)

Egyes Kosztolányi-kutatók megkérdőjelezik ennek az életrajznak a pontosságát, mások szerint viszont a regény hitelesen írja le a költő életét, irodalmi harcait, a házasságát, a költő betegségét. Schöpflin Aladár 1938-ban a Nyugatban azt írta róla, hogy a könyv első része dokumentumokon, naplójegyzeteken, levelezéseken alapuló hiteles életrajz, a második része memoár. Zeke Gyula felbecsülhetetlen értékű kitűnő munkának tartotta.  Arany Zsuzsanna irodalomtörténész a majdnem hétszáz oldalas monográfiájában sokszor hivatkozik erre a dokumentumregényre. Azt írja, hogy érezhető benne a tárgyilagosságra törekvés, de a Radákovich Mária-szerelem részletei szerinte fenntartással olvasandók.  Ez biztos, hogy így is van. Egy feleség nehezen tud kimozdulni szubjektív nézőpontból, még ha törekszik is erre. Egyébként majdnem minden történetmesélésre érvényes. „Nem biztos, hogy így történt, de én így emlékszem rá.” (Talán Ragályi Elemér írta valahol.) Ha ezt elfogadjuk, minden rendben van.

A könyv első részében megismerjük Kosztolányi Dezső családját, születésének körülményeit, gyermekkorát, fiatal éveit. Betekinthetünk naplójegyzeteibe, levelezéseibe is. Desiderius, az áhított, 1885-ben egy jeles napon, virágvasárnapon született. A kis Dide mindentől félt, az öregasszonyoktól, a haláltól. Csak az úttest közepén  mert menni. Minden betegséget elolvasott a Pallas lexikonban, és képzeletben átélte azokat. Állandóan beteg volt. Tizenhat éves koráig naplót vezetett, a szabadkai gimnáziumból kicsapták, de később jelesen leérettségizett. Az egyetemen kiválasztotta a magához valókat, Babits Mihályt és Juhász Gyulát.

A Vígszínházban ismerkedett meg Harmos Ilonával. Házasságuk nem volt szerelmi házasság. Kosztolányi szerint a férfi sohase nősül önként. „Én szabadságot akarok, halálig, dolgos, korlátlan szabadságot, az nekem több mint a boldogság.”  Tulajdonképpen a költő unokaöccsének, Brenner József (Csáth Géza) segítsége után mondott a költő igent. Hogy milyen volt a házasságuk, azt nem lehet teljes bizonyossággal megválaszolni. Kosztolányiné szerint „A szenvedések, bánatok, feszültségek ellenére, külsőleg, nagyjából simán és csinosan folyik az életünk.”

Harmos Ilona leírásából egy idegesen érzékeny, szeretetszomjas, játékos, kicsit hiú embert ismerünk meg, akinek különleges szokásai vannak. Babonából csak zöld tintával ír, még az írógépébe is világoszöld szalagot fűzött. Amerikából hozatta. Homo aestheticus, ahogy magát nevezte, a szépség embere. Napi negyven cigarettát szívott, alkoholt csak ritkán ivott. Annak ellenére, hogy a spanyolnáthája miatt elvesztette a szaglását, írás közben illatos üvegcséket szaglászgatott. Előfordult, hogy éjjelente egy óra tájban felébresztette a feleségét, hogy sétáljanak egyet. És akkor sétáltak egy félórát a Krisztinában. Nagyon szerette a borjúpörköltet túrós csuszával. Aztán bicsérdista lett, csak nyers ételt evett.

Bözsiról, Ádám fiuk dajkájáról is ír.  Dide „már nemcsak a gyermeket kényezteti, rontja, hanem a lányt is, s a kényeztetés hatása még hamarább jelentkezik a cselédlánynál, mint a gyermeknél.” Később, amikor Kosztolányi elment hazulról, a reggeli újságokat bedobta a szomszéd házba, ahol a régi dajka lakott. Hazajövet pedig be is ment hozzá beszélgetni egy kicsit. Volt, hogy egészen sokáig. Márai Sándor megjegyezte valahol, hogy „Milyen magány, belső számkivetettség elől menekült a házmesterlakásba.” Füst Milán, a Radákovich-szerelem postása meg is válaszolta a kérdést, de ez már egy másik könyv. Nem lehet tudni, mi az igazság. Ebből a könyvből az derül ki, hogy Harmos Ilona szerette a férjét, sok mindent elnézett neki, és mindenben támogatta őt.

Az Ady-vita és a PEN-ügy Kosztolányit rettenetesen megviselte. Sírva fakadt akkor is, amikor megtudta, hogy a pártfogoltja, József Attila 1935-ben nem kapta meg a Baumgartner-díjat.

Mindig félt a betegségektől, aztán megérkezett az is. „Mi ez a piros itt az ínyemen?” Jöttek a műtétek, Stockholm, Visegrád és a nagy szerelem, a sors utolsó ajándéka.

Kosztolányi még a kórházban, a halálos ágyán is tanult, francia- és angolórákat vett. „Tanulni, tanulni a halál ellenére is”. Mókázni is volt kedve. Egy gézcserénél azt mondta „Gézcsókolom”. Amikor már beszélni sem tudott, egy papírra többször is felírta a feleségének: „Majd írd meg, hogy mennyit szenvedtem.” És Harmos Ilona megírta. A könyv megjelenése után Karinthy azt mondta neki. „Nem csak az a jó benne, amit megírtál, hanem az is, amit elhallgattál.” A feleség tényleg nagyon jó stílusérzékkel bújtatta el a férje titkait. Van, amire csak finoman utalt, és van, amiről szót sem ejtett.

 Kosztolányi könyörgése az „ittmaradókhoz”

Ha meghalok majd, mélyre ássatok,
gyarló valómban meg ne lássatok,
ködként inogjon eltűnt társatok
s nekem, szegénynek, megbocsássatok.

…

Olvassunk Kosztolányit. És Kosztolányinét is.

Horváth Zsuzsa

2023. december

…

- Kosztolányi  Dezső:  Mindent bevallhatok  (Jaffa Kiadó, 2018 tárcák, vallomások interjúk)

 -Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Írófeleség-arcképek

https://www.holmi.org/2003/12/kosztolanyi-dezsone-harmos-ilona-irofeleseg-arckepek

-Kosztolányi Dezsőné: Burokban születtem Memoár, novellák, portrék. Budapest, Noran Kiadó, 2003

YouTube-hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=QDBAB6fChTo&list=PLCqbrTPtRsCAgndzv0JT7wcAAs3nHanO0&index=3

-Kosztolányi Dezsőné: Tüzes cipőben (Noran Kiadó, 2004)

 YouTube-hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=u_wWAPdRVzg&list=PLCqbrTPtRsCAgndzv0JT7wcAAs3nHanO0

A két YouTube-hangoskönyv lementés után reklámmentesen hallgatható.

És azért egy kortárs is.

Bíró-Balogh Tamás: Ha nem volnátok ti (Jaffa Kiadó, 2019)

Egy irodalomtörténész könyve Kosztolányi Dezső utolsó szerelmeiről. ( A másik könyv. Nagyon érdekes. A cím ellenére nem a szokásos bulvárirodalom ebben a témában, hanem dokumentumokat, levelezéseket, hivatkozásokat is tartalmazó igényes munka.)