Miből lesz a cserebogár, avagy egy új múzeum története – Fokváros ZEITZ MOCAA
- Részletek
- Találatok: 83
Számos ismert példája van a használatból kikopott ipari létesítmények „újra hasznosításának”. Most egy távoli országban megvalósult, talán kevésbé ismert, de roppant látványos példával szeretném megmutatni, hogyan lehet teljesen új funkciót találva megőrizni, átalakítani egy építményt. A külcsín és a belbecs egyaránt lenyűgöző lett.
Gyakori példa az enyészettől megmentett ipari épületek átalakítására a párizsi Musée d’Orsay, és a londoni Tate Modern esete.
Párizsban, a Szajna partján állt az 1900-ban megrendezett Világkiállításra éppen elkészült pályaudvar, ami hagyományos stílusban épülve a modernitást jelképező vasútnak adott otthont 1939-ig. Utána az elővárosi közlekedésbe kapcsolták, 1962-ben Orson Welles itt forgatta híressé vált filmjét Kaffka A Per című könyvéből, 1970-ben pedig engedélyezték az épület bontását. Mint tudjuk, ez szerencsére nem következett be és 1986-ban a Musée d’Orsay megnyitotta kapuit.
A másik közismert példa a londoni Bankside Power Station esete. A Temze partján 90 évig (1891-1981) működött erőmű reinkarnációja 1995-ben kezdődött, aminek eredményeként 2000 májusa óta Tate Modern néven fogadja a kiállítási látogatókat, 2022-ben több, mint 3,8 milliót.
A szomszédunkban is található egy szép példa: Ljubljanában 2021-ben nyílt meg a Cukrarna Galéria. Ez az épület 1828-ban cukor finomítóként kezdte pályafutását.
Távolabbra utazva hasonlóan izgalmas épületet és gyűjteményt találtam. A Dél-Afrikai Köztársaság-ban, Fokvárosban található a ZEITZ MOCAA (Museum of Contemporary Art Africa).
Az 1921-ben épült gabona siló / magtár, ami valamikor Dél-Afrika legmagasabb épülete volt, ma a világ legnagyobb, Afrika kortárs művészetével foglalkozó intézmény. Az épület a Victoria&Albert Waterfront területén található, ami az utóbbi évtizedekben rozsdanegyedből működő kikötővé és Fokváros egyik leglátványosabb negyedévé változott.
Maga az épület 9 emelet hasznos tér, csupa beton és üveg, ahol a belső betonfelületek megtartották a silók kialakítását, alakját. A londoni Heatherwick Studio munkája az átépítés. A tervezők célja volt az ipari építészet és mérnöki tudás örökségének megőrzése. A magtár eredetileg 42 db egyenként 33 méter magas szorosan egymás mellé épített silóból állt. Ezeket bontották, nyitották meg úgy, hogy egyszerre nyújtsanak a központi átriumnak, a lifteknek, lépcsőháznak, folyosóknak funkcionálisan megfelelő kialakítást, és a belépő látogatónak lenyűgöző látványt. Az eredeti silók fala gyakorlatilag erősítés nélküli 17 cm vastag beton volt, ezért – a kívánt alakzatok kivágása előtt – a falakat megerősítették. A tervező egy helyen elmondta, hogy a feltáráskor találtak még eredeti kukoricaszemeket a silóban, amit digitálisan scanneltek, hatalmas méretűre nagyítottak és ez az alakzat adta a kivágások mintáját.
Jochen Zeitz német üzletember, aki az afrikai művészet gyűjtője és a Zeitz alapítvány létrehozója, Fokvárosban keresett helyet a gyűjteményének. 2013-ban jelentették be az alapítvány és a tervezők együttműködését a múzeum létrehozására. A múzeum célja nem csak a kortárs afrikai művészet, hanem az afrikai eredetű, a világ különböző részein élő művészek bemutatása.
A múzeum 2017-ben nyílt meg állandó gyűjteménnyel és változatos időszakos kiállításokat bemutatva.
Amikor 2023 júniusában a múzeumban jártam, kívánni sem lehetett volna átfogóbb kiállítást, mint amit éppen szerencsém volt látni. „When we see us” címmel (és a nagyon beszédes „A Century of Black Figuration in Painting” alcímmel) az elmúlt évszázad válogatott alkotásain keresztül ismerhettem meg, milyen stílusokban alkottak és alkotnak az afrikai eredetű művészek, hogyan látják saját magukat és a világot maguk körül. Nagyon érdekes volt látni az ismerős stílus irányzatokat (nahát! ez olyan expresszionista, nahát! ez, mint Matisse, nahát! ez egy parafrázis……), az általam nem ismert „egzotikusabb” stílusokat, a témák és megfogalmazások sokszínűségét. Aki a kiállítást részletesebben szeretné megtekinteni, ajánlom a https://tourmkr.com/F1EQJPtQhQ/41110379p&0.82h&90t l linket, melynek segítségével virtuális sétát tehetünk a kiállításban, amit érthetően, követhetően osztották különböző egységekre, az egyes témákat (egységeket) külön is ismertetve. Az élet alapvető oldalai, eseményei kaptak külön-külön teret: a mindennapok, az öröm és mulatság ideje, a nyugalom és pihenés, az érzékiség, a lelkiség, a győzelem és egyenjogúság.
A témák, megoldások, művészi megfogalmazások változatossága látható néhány, számomra különösen kedves alkotáson.
Patkós Katalin
Budapest,2024.január
Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.