Réth Alfréd festői kalandozása
- Részletek
- Találatok: 88
Egy esős vasárnap délután álltam a könyvespolcom előtt vigaszt remélve a rajtuk tornyosuló kötetektől, mígnem pillantásom Alfred RETH terjedelmes albumára esett. Ez az, vidultam fel, hiszen őt keresem már régóta, hogy ihletet-erőt merítsek saját vívódó festői utamhoz. A 2003-ban, a Makláry Artworks által kiadott kiváló album már évek óta várta, hogy behatóbban lapozzam át, mint azt korábban tettem.
A kubizmustól az absztrakcióig címet viselő testes kötet szerzői a festő és a kor kiváló ismerői: Cserba Júlia, Kopeczky Csaba, Makláry Kálmán, Passuth Krisztina. Ha az olvasó pusztán csak a képanyag nézegetése kedvéért veszi kezébe a kitűnően szerkesztett albumot, már akkor is nagy élményben lehet része a korai tájképek, kubista csendéletek, portrék, kávéházi jelenetek, városképek, majd az egyre absztraktabbá váló kompozíciók által. Az előszóban Makláry Kálmán beszámol a szinte nyomozásszerű kutatásairól: „Néhány évvel ezelőtt egy párizsi aukción magyar fülnek gyanúsan csengő névre kaptam fel a fejem. Alfred Reth – így „é” helyett „e” betűvel. Mivel már akkor is szenvedélyesen kutattam a Franciaországban élt, s élő magyar képzőművészek után, természetesen Réth is felkeltette érdeklődésemet.” Makláry ezután szívós kitartással kutatta fel és tette közkinccsé Réth nagyon jelentős életművét. Itt jegyzem meg, hogy a szintén Franciaországban élt Reigl Judit megismertetetése is jórészt neki köszönhető.
Cserba Júlia tanulmánya ismertet meg minket a festő életével, aki Róth Alfréd néven született Budapesten, egy polgári család nyolcadik gyermekeként. Orvos édesapja, Róth Márk többek között Farkas István festő családjának is kezelőorvosa volt, így Réth és Farkas István már gyerekkorban ismerték meg egymást. Később is összehozta őket az élet, amikor Réth már Párizsban élt és Farkas onnan tért haza a második világháború előtt, aki tragikus sorsát sajnos nem kerülhette el, míg festőbarátja bujkálással, internálással ugyan, de túlélte a világégést. A kötetben látható Farkas Réthről készült portréja is.
Réth fiatalon, apja parancsának engedelmeskedve banki munkát vállalt. Egy reggel, munkába menet összetalálkozott Mednyánszky Lászlóval, aki megtudván, hogy éppen munkába tart, így szólt: „Ilyen szép időben? Megőrültél? Csak nem akarod egy bankban leélni az életedet?”
Szerencsére nem akarta, hanem Mednyánszkyt követve festeni tanult, megismerkedett a buddhizmussal, Nagybányára, majd Párizsba ment, bekapcsolódott először a hazai, majd a párizsi művészeti életbe, még a kubizmus születése előtt, 1905-ben. Cserba Júlia részletesen követi a művész útját, az őt ért hatásokat, a kubizmus születését, és kihangsúlyozza Alfred Reth úttörő szerepét. Hogy mégis miért nem szerepelt a kubisták többszöri csoportos kiállításain, azt a következő történet világítja meg. Amikor ezt a kérdést Réth feltette Metzingernek, ő így válaszolt: „valóban igaza van, de magát sohasem láttuk a kávéházakban a többiekkel, amikor a kiállítást szerveztük, maga nem jutott az eszünkbe.” Ismerős, ugye?
Egyéniségét jól jellemzi egy kortársa: „Réth a világ legszerényebb embere, aki, mint annyi valódi művész szenved a hamis értékek lármás hírverésétől”.
Passuth Krisztina tanulmánya részletesen elemzi a francia művészeti közeget, amely körülvette a festőt, a kubista, a fauves mozgalmat, valamint a Musée Guimet-ben látható japán, afrikai, hindu művészet együttes hatását Réth festői eszköztárára. Csak néhány fejezetcím: Tér és idő, Csendéletek, A kubista akt, Kapcsolat a berlini Die Aktion körével, Művészház: Rózsa Miklós…
Réth Alfréd sajátos arányrendszerben szerkesztette meg képeit a buddhizmus tanításait is felhasználva 2:7 matematikai rend szerint, vagyis értelmezésében 7 egyenes vonalra 2 hajlított forma jut. Saját festészetéről vallja: „A 2:7 arányról van szó. Vizsgálataim során, úgy gondolom, rátaláltam arra, hogy a primitív művészek ugyanezt az arányt mutatják. Nem hiszem, hogy a művészet gyökerei idővel sokat változnának.”
Már a húszas években úgy érezte, hogy a kubizmus nem hoz számára új kihívást, ezért formai és anyag kísérletei az absztrakció felé vezérlik. Olajfestményei egyes felületeire homokot szórt, ezek a részek reliefszerűen kidomborodnak. Ezt az utat folytatja egészen a háború utáni korszakában is, textíliák ragasztásával gazdagítja az absztrakt kompozíciókat, melyek közül több akár mai szemmel nézve szinte kortárs műnek hat.
Makláry Kálmán – Kopeczky Csaba tanulmánya felhívja a figyelmet a Réth oeuvre sokszínűségére, amely néha más művészetek, khmer, hindu, japán, iráni befolyásokat is befogad/magáévá tesz, talán éppen ez teszi pályáját izgalmassá, besorolhatatlanná. 1931-ben új mozgalom alakult, az Abstraction-Création: Art non-figuratif, melyhez 1933-ban csatlakozott a művész. A debreceni MODEM-ben 2021-ben, a csoport kiállításán örömmel fedeztem fel néhány művét, ezek a kiváló katalógusban reprodukálva láthatóak. (Párizsi Absztraktok, Abstraction-Création szerk. Mészáros Flóra, MODEM)
A Réth kötet nagy érdeme, hogy minden írás angol és francia fordításban is szerepel, és komoly, jól követhető lábjegyzeteket tartalmaz, valamint részletes bibliográfiát. A kiváló tipográfia aatoth franyo munkája, aki nem mellesleg külföldön élő magyar származású kortárs festő.
E rövid ismertető keretében természetesen nem lehet egy 344 oldalas kötetet részletesen bemutatni, számomra nagy felfedezés volt, mintegy tágítva ismereteimet arról, hogy a magyar festők közül milyen sokan vettek részt a francia avantgarde törekvésekben, és ezek közül az egyik kiemelkedő újító alkotó Réth Alfréd.
Gondolatai a Der Sturm című folyóiratban megjelent Hogyan lettem kubista? című írásból:
„Az a véleményem, hogy a művészet nem a természettel folytatott versengés az atmoszféra, a pszichológia és az érzés bevonásával. A művészet feladata: térben kifejezni, hogyan tükröződnek a dolgok az emberi lélekben.”
Tulajdonképpen azért is vettem magamnak a bátorságot, hogy írjak e kötetről, bár nem friss megjelenésű, mert úgy érzem, hogy itthon nincs meg a kellő ismertsége – a szakmán kívül. A kötet végi felsorolásból kitetszik, hogy képei ugyan láthatóak voltak itthon is a Francia Intézetben, a Budapest Galériában és a Makláry Fine Arts Galériában, valamint ekkor számos írás is született életművéről mind franciául, mind magyarul, ámde, ami a nagyközönséget illeti, érzésem szerint nem történt meg a nagy áttörés. Ennek oka bizonyára az is, hogy művei döntően franciaországi múzeumokban, galériákban és magángyűjteményekben találhatóak. Képei minden periódusában szemet gyönyörködtetőek mind színben, mind formai megoldásukban, méltán vonzanának nagyobb számú közönséget. Ha lehetek némileg személyes, nem véletlenül „bújom” ezt a súlyra is nehéz albumot, a formák, faktúrák végtelen variációi közel száz év elteltével is még mindig elevenen hatnak. Néha magángalériák árverésén találom szembe magam egy-egy képével, messziről hívogat, hiszen ez egy Réth!
Elgondolom – ábrándozva – milyen jó lenne, ha az infópultban, hátam mögött egy óriás poszter hirdetné az MNG nagy Réth Alfréd életmű kiállítását. Azt sem bánnám, ha hosszú sorban állnának a látogatók…
ALFRED RETH (1884–1966), A kubizmustól az absztrakcióig, Makláry Artworks, 2003.
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9th_Alfr%C3%A9
Faragó Ágnes
- 01. 22.
Képaláírások:
- A kötet címlapja
- Nyakláncos nő, olaj, vászon, 58x46 cm, 1927., magángyűjtemény, Franciaország
- Fűszerkereskedés, olaj, vászon, 65x54 cm, 1925., magángyűjtemény, Franciaország
- Kompozíció, olaj, homok, fa, cca. 1958, magángyűjtemény, Franciaország
- Négy alak, olaj, textilkollázs, homok, fa, 76x122,5 cm, 1964., Kieselbach Galéria
Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.