Hulló levelek - filmajánló
- Részletek
- Találatok: 65
Ábrándos szerelem és vérvalóság
Hulló levelek (Kuolleet lehdet)
Finn játékfilm 86 ’
Gyártás éve: 2023.
Rendező: Aki Kaurismäki
Forgalmazza: Cirko Film
A rendezőtől eddig csak a Leningrad cowboys menni Amerika (1989.) című örökbecsű alkotást láttam, de ennyi elég volt, hogy egy életre belészeressek. Hódolatom jeléül a filmcímet most finnül is idekínlódtam. (Az a sok magánhangzó…)
A Hulló levelek világsláger a zeneszerző, Kozma József miatt nekünk, magyaroknak különösen kedves. Más kérdés, hogy számomra a dal eddig Yves Montand hangján szólt, így amikor a film végén egy érces tenor finnül és tangó ritmusban zengi el, a röhögéstől majdnem kiestem a székből.
Ínyencek figyelmét felhívom az aláfestő zeneként elhangzó Mambo Italiano finn változatára is. Frenetikus!
Maga a történet roppant egyszerű. Adott egy nő (Alma Pöysti) és egy férfi (Jussi Vatanen), mindketten Helsinki nyomorultjai. Látunk ronda gyártelepet, ahol kiszuperált vagonban „tárolják” a melósokat, látunk edényekkel teli kocsmai mosogatót és látunk olcsó cicomákkal feltupírozott karaoke bárt, ahol a nők mosolya gyorsan lehervad, mert a férfiak elcsábulás helyett faarccal bámulnak a sokadik pohárba. (Ám ha mégis összejönne a parti, a nő hátrál ki egy övön aluli ─ Túl öreg vagy! ─ döféssel.)
Az alábbi röpke párbeszéd sokat elárul hősünkről:
─ Le vagyok törve.
─ Miért vagy letörve?
─ Mert sokat iszom.
─ Miért iszol sokat?
─ Mert le vagyok törve.
Külön lehangoló, hogy majdnem minden helyszínen van egy ősrégi rádió monstrum, amiből folyamatosan ömlenek az
orosz-ukrán háború hírei.
Filmbeli két emberünknek semmi se sikerül. Elvesztik még a legalja munkát is, és nincs kibe-mibe kapaszkodniuk.
Aztán végre megtalálják egymást, de nem sokáig örülhetünk, mert egy abszurd melodráma bontakozik ki, amikor az egész világ összefog a szerelmesek ellen. Hát miféle történet ez? A balszerencse ilyen fokú halmozása egy idő után már vicces. Drukkolunk a főhősökért, de közben jól fenékbe is rúgnánk őket, mert miért ilyen bénák???
Még mielőtt a néző belefúlna a könnyek árjába, Kaurismäki megkegyelmez neki. Elviszi Meseországba, ahol kitárul a látóhatár. A sok piszokszín után már kék az ég és zöld a fű. És lám, ott ballag a boldog új élet felé a szerelmespár, nyomukban a hűséges kutyussal.
A film felér egy lelki zuhannyal. Kimos belőlünk egy csomó ásatag beidegződést, miközben elönt minket az érzés, hogy éljünk a világ bármely szegletében, mindannyian „egy vérből valók vagyunk”.
Nyájas Olvasó, itt a vége, többet nem árulok el! Indulás a moziba, mert manapság gyorsan lekapják a filmeket a műsorról.
Ugye milyen vígan vannak a Cannes-i Filmfesztiválon? Ennyit a finn búbánatról…
Képek forrása: Media Press
Szathmári Ágnes
- február
Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.