A Fortepan múltja és jelene
- Részletek
- Találatok: 28
Gondolatok a „Budapest. Az első aranykor” kiállításról Virágvölgyi István kurátor tárlatvezetése nyomán. Honnan hova tart a fotózás? Miért jelent számunkra élményt egy-egy fotóművész kiállítása? Miről mesélnek nekünk ezek a századeleji, vagy akár az 50-60 évvel ezelőtt készült fotók?
A XIX.-XX. század fordulóján, az ipari forradalom második hullámával jelent meg a fényképezés, mint fotóművészet, amiről ma már, mint a képzőművészet önálló – hatodik - művészeti ágáról beszélünk. A XX. század végén a számítógépek rohamos fejlődésével együtt járt a digitális fényképezőgépek robbanásszerű fejlődése.
Az elmúlt közel kétszáz év alatt hihetetlen gyorsasággal változott a fotográfia története. A 60-70 éves korosztálynak még kézzelfogható emlékei vannak a Kodak és a Forte filmekről, a Mosoly Albuma szolgáltatásairól (őrzőm a rólam és húgomról gyerekkorunkban készült restaurált fotókat), a Szipál érettségi tablóképeiről, a sötétben vegyszerek segítségével történő film előhívásokról, a fekete-fehér, majd a színes képek világáról.
Öt éve nagy sikerű kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában: Minden múlt a múltam címmel, a Fortepan fotó archívumának százezres gyűjteményéből. Több, mint 300 izgalmas, magával ragadó képet böngészhettünk végig, hogy nem látjuk-e magunkat is megörökítve egy Ifi parki koncerten, vagy éppen a Margitszigeten. A digitális fotóarchívum képei a XX. század történelméhez kapcsolódtak. A privát fotók gyűjteményének több ezres válogatásából követhettük nyomon az adott kor embereinek életeseményeit; az évtizedek alatt megváltozott helyszíneket, épületeket; nevezetes eseményeknek lehettünk a megörökítésnek köszönhetően több év távlatából is részesei.
Budapest 150. születésnapja alkalmából látható április 7-éig a Magyar Nemzeti Galéria 3. emeletén a Fortepan és az MNG együttműködésében a századfordulón (1903-1912 között) Budapestről készült városfényképekből összeállított kiállítás.
A Fortepan a kutatásai során, az Interneten szörfölve bukkant rá a drezdai Deutsche Fotothek könyvtárában a Brück & Sohn képeslapkészítő által - a századforduló Budapestjéről - készített üvegnegatívjaira.
A nagyközönség előtt eddig ismeretlen felvételek bemutatása több lehetőséget nyújtott a kiállítás rendezőinek. Az öt szekcióból az elsőben Budapest a csúcson címmel válogatást tekinthetünk meg a fiatal világváros fejlődéséről. A lakosság száma gyors ütemben 220 ezerről 880 ezer főre nőtt, a kontinens 18 nagyvárosából az előkelő 8. helyet érve el. A több száz darabos képeslap gyűjteményből az üvegnegatívoknak köszönhetően jó minőségű nagyítást lehetett készíteni, amelyen a részletek is nagyon jól megfigyelhetők. A sétát vezető kurátor, Virágvölgyi István több különlegességre hívta fel figyelmünket a kinagyított fotókon. Látható a baloldali budapesti forgalom (1941-ben vezették be a jobb oldali közlekedést), a még egyenárammal, de már felsővezetékről áramot nyerő villamosok a József körúton. A korabeli reklámok, a férfiak által hordott napernyők, a Dunán kialakított úszóstrandok, számtalan csoda látható a fotók részleteiben.
A második szekció a képes levelezőlapok fejlődéstörténetét, sikerességét és széleskörű elterjedésének miértjeit elemzi. A mára megszűnőben lévő képes-levelezőlap eszembe juttatta azt a felejthetetlen pillanatot, amikor az éppen írni és olvasni megtanult unokám az osztályfőnökének üdvözlőlapot írt balatoni nyaralásáról. A képeslapkészítés technikai hátterét, a fekete-fehér fotók restaurálását (kézi festéssel, színezéssel), életre keltését nézhetjük meg az asztali tablóban. A kézzel festett fotók mellett a mesterséges intelligenciát használó szoftverekkel színezett képek sorozatát is láthatjuk. Egyéni persze, hogy kinek melyik hitelesebb, életszerűbb, tetszik jobban. Ma már nagyon sok lehetőség áll rendelkezésünkre elkészült fotóink szépítésére, vagy akár fekete-fehérbe öltöztetésére.
Hosszasan üldögélhetnénk azelőtt a videó előtt a kiállításon félúton, ahol a mozgóképeket is beemelték a kiállítás látványosságai közé. A képeslap fotóból „megelevenedik” a helyszín, és így a századeleji magyar főváros. Ezek közül az egyik az Alagútról készült képeslap, majd a mozgóképen megjelenő nyüzsgő piac.
A negyedik kiállítótér közepén nagy méretű installációban tekinthetők meg a svájci származású budapesti építési vállalkozó és hobbifotós, Schoch Frigyes térhatású és panoráma sztereóképei. Az egykori Universum Világpanoráma nevű, moziszerű sztereó néző berendezés vonzza a látogatókat. Az emberi térlátás és a sztereó-fényképezés egyszerűsített elvével is megismerkedhetünk egy tábla segítségével a teremben.
A kiállítást záró részben a hologram[1]képeken az „ilyen volt és ilyen lett” élményben van részünk, egy évszázad távlatából épületek, helyszínek változásának lehetünk tanúi. A szöveges magyarázatokat Török András társkurátor művelődéstörténész írta. Az átalakuláshoz, a változáshoz volt, ahol kegyes volt az idő, máshol másképp ítéljük meg a változtatásokat. A kiállítás „üzenő falára” kitűzött, szívének kedves üzeneteket olvasott fel a tárlatvezetés zárásaként a kurátor. Még három hét nyitva tartás és azon belül a tavaszi szünet is lehetőséget nyújt a visszatérésre, a fotók részleteinek megtekintésére a kiállítás zárásáig.
Zárásul a tárlatvezetést követően készítettem egy montázst mobil telefonommal az MNG nyitott kupolájából elém táruló mai Budapest panorámájáról.
- március
Tóth Ágnes
A fotók a szerző saját felvételei.
[1] A holográfiát Gábor Dénes brit állampolgárságú magyar fizikus találta fel 1947-ben. Ezzel a képek rögzítésének egy olyan módját fedezte fel, ami több információ visszaadását tette lehetővé, mint bármelyik addig ismert eljárás. 1971-ben fizikai Nobel díjat kapott a felfedezésért és a holográfia fejlesztéséhez történő hozzájárulásáért.
Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.
A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.